A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
26 Mi általában a boldogságot a jó élet jutalmának tekintjük, pedig közelebb áll az igazsághoz, hogy a boldogság gyümölcse lesz a jó élet, sikeres munka, jó egészség. De bárhogy is áll a dolog, a kettő szoros összefüggésben van egymással s miután a boldogság erkölcsi feltételét; az Istennel való barátságot az 0 kegyelmével közreműködve biztosítottuk, a boldogság tovább fejlesztésével elérhetjük, hogy egészségünk is jobb lesz, és munkateljesítményünk is feljavul. A Harvard egyetem tudósai tanulmányozták a bűnözők életét és megállapították, hogy szoros kapcsolat áll fenn a boldogtalanság és a bűnözés között. A boldog emberek sohasem gonoszok. A bűnözők nagy része azonban olyan otthonokból jött, ahol boldogtalan életet éltek. Sok orvos rámutatott már arra, hogy a boldogtalanság mennyi betegséget idéz elő. Ne gondoljuk, hogy a boldogságra törekvés önzés és ezért helytelen. A boldogság nagyon is segíteni fog minket mások önzetlen segítésében, szeretésében, míg a boldogtalanság igazán önzővé teszi az embereket és teljesenmagukra irányítja gondolataikat. Aboldogság tehát szoros kapcsolatban áll az önzetlen élettel és cselekvésmóddal. Irányítsuk gondolatainkat örvendetes dolgokra. w. , ,, . —------------------------2--------Minthogy boldogságunk oly szoros kapcsolatban áll gondolkozásmódunkkal, ezt pedig irányítani tudjuk, törekedjünk arra, hogy észrevegyük az élet számtalan apró örömét, azokat élvezzük és hálásak legyünk érte Annak, akitől minden földi és égi jó származik. Kétségtelen, hogy sok bosszantó dolog is érhet minket mindennap, de teljesen tőlünk függ, mire irányítjuk figyelmünket s mit tartunk meg emlékezetünkben; az örvendetes dolgokat-e, vagy a bosszantókat. Ha boldogtalanná akarjuk tenni magunkat, felejtsük el az örvendetes dolgokat és ismételten elevenítsük fel a sikertelenségeket és egyéb bosszantó élményeket. Ha azonban a boldogságot akarjuk állandósítani, ennek pontosan a fordítottját tegyük és mindig az események jó oldalára irányítsuk figyelmünket, a rosszakat pedig igyekezzünk figyelmen kívül hagyni, sőt mielőbb elfelejteni, miután levontuk belőlük a kellő tanulságot. Ha már teljesen, tökéletesen nem is lehetünk boldogok ezen a földön, de így legalább azt elérjük, hogy bo 1 dogabbak leszünk, mint eddig voltunk. Ne engedjük tehát át magunkat az önmagunk felett való sajnálkozásnak, ne tápláljuk sértődöttségünket, bosszúvágyunkat és egyéb helytelen érzelmeinket.
