A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
27 Szerencsére sokkal több okunk van mindig az örömre,, mint a szomorúságra. Hiszen ha rettenetesen fáj egyikfogunk, még mindig több okunk van az örömre, hiszen a többi harmincegy nem okoz fájdalmat. Ha elvesztettük egy kedves hozzátartozónkat, barátunkat, még mindig hála és öröm töltheti el szívünket többi hozzátartozónk és barátunk társaságánakélvezéséért. Ha már harmadik éve ágyban fekvő betegek vagyunk, mindig több okunk van azért hálálkodni, hogy talán harminc vagy hatvan éven keresztül pompás egészségnek örvendtünk. Szemléljük tehát az életet reálisan, a valóságnak megfelelően s ne engedjük, hogy egy kis felhő egészen elborítsa egünket és elfeledtesse velünk a napsugaras időket és éveket. Boldogságunk fenntartásában nagyon fog segíteni minket az is, ha megtanuljuk a tények éles elválasztását az önkényesen hozzáfűzött magyarázatoktól. A tény könnyen megállapítható és letagadhatatlan, de a hozzáfűzött magyarázatok igazságát, alaposságát sokszor egyedül csak Isten tudja megállapítani. Ha tehát semmiképpen sem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy magyarázatokat fűzzünk a fényekhez, igyekezzünk mindig a lehető legjobbra magyarázni mások szándékait. Vagy ha mindenáron a jövendőmondással akarunk kísérlezetni, a legrózsásabbnak lássuk a jövőt. Példa erre annak a tőzsdésnek az esete, aki egy csapásra 200 ezer dollárt vesztett. Azt hitte, ez életének legnagyobb csapása és hogy ezzel teljesen elvesztette nemcsak vagyonát, hanem becsületét is. A tény kétségtelen volt: a 200 ezer dollár elveszett. A magyarázat azonban teljesen önkényes és helytelen volt. Amint ezt sikerült belátnia, nemcsak talpra állt, hanem öt éven belül nagyobb vagyonra tett szert, mint valaha is életében és először élvezte igazán az üzleti életet. Sokan mások is tanúskodni tudnak erről, amit valaha életük legnagyobb csapásának tartottak, arról később kiderült, hogy életük legnagyobb áldása volt. De ugyanígy kell eljárnunk m ás ok véleményével is, amit a tényékhez fűznek. Ne engedjük magunkat alaptalanul befolyásolni általuk. Törekedjünk arra, hogy pontosan az ellenkezőjükre változtassuk át a tényekkel kapcsolatos érzelmeinket: félelemről-bátorságra; haragról-hálára;szomorúságról -öröm - re; reménytelenségről-reményre, stb. Ugyanígy tegyünk önkénytelenül felmerülő emlékeinkkel, képzeletjátékainkkal is. Ott is a dolgok jó oldalára irányítsuk
