A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
7 A falakat ablakok törik meg, hogy tudjuk: nem zárt, elvágott, izolált világba kerültünk. Ennek a Templomnak köze van az élethez ami kint zúg az ablak előtt. A színes ablakok Krisztus életét vallják és idősebb Testvéreinknek arcmását mutatják. Beszélnek hozzánk és elmondják, hogy az élet templomi élet Isten színe előtt, Isten szeretetében. A falakon tizennégy Stációs-kép függ. Azért, hogy elmondja mit áldozott értünk a mi Megváltónk. Meghívnak a stációk, hogy végigjárjuk szenvedésének útját itt bent a Templomban. Es ha kint, életünk útján úgy fordul, hogy valamelyik stáci őskép életét kell megélnünk és végigszenvednünk, jusson majd eszünkbe, hogy annál inkább vagyunk a Mester tanítványai, minél inkább az ő szeretetével, önfeláldozásával és áldozatkészségével járjuk Keresztutunkat. A szentély körül áll a szószék. Azért, hogy Isten üzenetét meghallgassuk, hogy Krisztus mondanivalóját hozzánk újra és újra halljuk és szívünkbe fogadjuk. Szívünkbe fogadva hordjuk és életünk megvalósítása legyen az Isteni Üzenetnek. A Templomban keres ztkút is áll. Kút, ahol a Víz, a Szentke- resztség vize megmos, újjászül minket Krisztusban és bevezet az Isten családjába. Isten gyermekeivé tesz. A Templomban őrzik az olajat, amit a Bérmálás szentségében magunkra veszünk, hogy ügyes, fölkent, jó harcosai legyünk a Mester hitének. Hogy magunkban és mindenütt megőrizzük, megvédjük ezt a Hitet, mely nélkül nincs boldogság és nincsen üdvösség. A Templomban ott áll a gy óntatósz ék szerényen és várakozón valahol oldalt vagy a sarokban. Árnyékban van és olyan mint egy koporsó. Csak ebben a koporsóban a halott vétkek véglegesen eltűnnek és nem támadnak fel; a hallgatag Gyóntatószék befogadja, elrejti és elemészti vétkeinket Istenbocsánatának irgalmában. A gyóntatószéknek csak füle van, nyelve nincsen. Meghallja vallomásunkat, de el nem mondja: azt mi mondjuk és Isten a hallgatója. Az áldoztatórács végigfut a szentély és a templom-hajó között. Nem azért, hogy elválasszon bennünket a szentélytől, hanem hogy odahívjon az Ur Asztalához, hogy kenyerünk, eledelünk, Életünk legyen tápláló élő Testéből és italunk Véréből. A Templomban őrzik a Szentkenetet, mely majd felken bennünket az utolsó és nehéz harcra, megvívni küzdelmünket az Életért és Isten örök Szeretetéért. Ittborulnak majd le arccal a földre azok, akik hivatva vannak kült
