A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

8

detésben járni Krisztus tanítványaiként, hogy az Örök igazság, a Szentségek és az Áldozat bemutatása és kiosztása által átadassák Isten Ajándéka Isten Népének.

Itt állnak majd azok, akik hűségesküt kötnek egymással holtukig a Templomból kiindulva Isten áldásával egy test-lélek lesznek és megépítik azt a Családi Fészket, mely temploma lesz az Isten- és emberszeretetnek. Egymást segítik és szerelmük kivirágzik a Gyermekben, akit polgárnak nevelnek egy földi országban és polgárnak a Mennyek Országába.

A Templom központjában ott áll az Oltár. Ott áll, vár, mindig készen. S mikor az áldozat ideje eljön, ez az asztal az Élet Asztalává válik. Kis asztallapja kitágul és a végtelenbe ér minden irányt és határt megsemmisítve: egyetlen Végtelen síkká lesz. És az Áldozat Hangja, éneke, szépsége, magához von mindent és eljut a Végtelen Isten határtalan szeretetéhez: Krisztus önfeláldozó szeretete találkozik az Isten várakozó Szeretetével és ez az Egyetlen Igazi szeretet megtart, megvált, megszentel és magához ölel mindent és mindenkit, aki benne van ebben az Ölelésben.

Mindez a Templomban történik. Mindez folytatódik az Élet Templomában: ott lehet bennünk és ha akarjuk ott van bennünk. Mert minden ott van az Istennél, aki mindnyájunkat magához akar ölelni Örök Szeretetébe, ugyanabban az útban, felfogásban, gondolkodásban, és cselekvésben, ahogy 0 élt, föláldozta magát és megszentelte az Életet. , , , , ,---------------------------------------- JÁNOS PAPA NAPLÓJÁBÓL...

A vatikáni ház.

Amikor Roncalli Angelo pápává lett, nehezen szokta meg az ún. aulikus nyelv használatát. Megszokta azt, hogy úgy beszéljen, mint bárki más a saját személyében. Amikor a pápai fogadások után a Vatikánból visszavonult, többször mondogatta; "már megint későn térek haza. Már otthon kellene lennem".

Agglegény, mint én...

Egy ázsiai diplomata jelentkezett kihallgatásra a pápánál. A formaságok után, amint ezt János pápa szokta, kedves beszélgetésre is sor került. Érdeklődött életkörülményei, a felesége és gyermekei felől. De a kedves látogató megszakította a beszélgetést mondván; - Szentséges Atya! Én nőtlen ember vagyok!- "ja, Ön is agglegény" - mondta nevetve a pápa, "akárcsakén".