A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
30 Az orvosságok hatásával vetekedő "csillapítószer" ha rászoktatjuk magunkat arra, hogy nem válaszolunk azonnal a környezetünkből érkező benyomásokra. Tehát nem kapjuk fel azonnal a telefont, amint az csengetni kezd, hanem várunk néhány másodpercig s utána is nyugodtságot erőltetve magunkra, lassan vesszük fel. Ugyanígy gyakoroljuk ezt más benyomásokkal is. Ha ülés közben kellemetlenül érezzük magunkat, nem változtatunk egy ideig testhelyzetünkön. Egy orvos azt ajánlotta az ideges embereknek, hogy hosszú ideig teljesen mozdulatlanul üljenek a székben. Ez meglepő jó hatással volt rájuk, és annyira megtanulták az önuralmat, hogy előadásokon órákon keresztül is képesek voltak a mozdulatlan figyelésre, pedig nem kellemes fotelekben, hanem egyszerű fa székeken ültek. Mindenki hallott már arról abölcs tanácsról, hogy ha valaki haragos, előbb számoljon lassan tíz percig s csak azután válaszoljon. Még jobb, ha másnapra halászijuk a választ, vagy egyáltalán lemondunk róla. Ugyanúgy elhalaszthatjuk a belőlünk kikívánkozó megjegyzéseket is, akár üres szellemeskedés, akár cinikus megjegyzés legyen az. Ennek a szokásnak az elsajátítása más szempontból is nagyon hasznos lesz számunkra; időt ad nekünk ahhoz, hogy megfontoljuk a helyes cselekvésmódot és így elkerülhetjük az érzelmek által diktált s gyakran helytelen eljárást. Uralkodjunk képzeletünkön! Nehézségeink megoldásában az is nagyban segíteni fog minket, ha nem szaporítjuk szükségtelenül az előttünk álló nehézségeket, további nehézségek elképzelésével. Bölcs mondás, hogy "ne akarj átmenni a hídon, mielőtt elérkeztél volna a hídfőhöz". Elég, ha a jelenleg megoldásra váró nehézségekkel törődünk. Azoknak a nehézségeknek a nagy része, amelyek bekövetkezésétől félünk, rendszerint be sem következik, felesleges sőt káros tehát időnket és lelkierőnket elképzelt nehézségek megoldásán való gondolkozásra pocsékolnunk. Az ilyen felesleges képzelet játékok másik káros hatása, hogy egészségünkre is ártalmas érzelmeket pl. állandó nagyfokú aggodalmaskodást válthat ki bennünk. Idegrendszerünk ugyanis nem képes különbséget tenni a valóság és a képzeletünk által eléje állított kép között és az érzelmek ugyanúgy kiváltódnak az elképzelések hatására, mint a valóságos helyzetekben. Amennyire hasznos segítőtársképzeletünk, annyira káros is lehet számunkra, ha helytelen irányban vesszük igénybe.
