A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
17 az apátság mögötti nagy dombokat kubikus munkával lehordják és kitöltik a meredek utat, egyenletessé teszik és elvesznek meredekségéből. A tetejére majd zúzott követ szórnak. A munka eltarthat több hónapig. Meg is kezdődött. Jött a nép talicskákkal, kordákkal, csákánnyal, ásóval, lapáttal... Mindenki dolgozhatott szakadásig. A munkabért búza és köbméterenként árazták. Betöltötte a levegőt a kubikus taligák nyikorgó zenéje. Egyik napon egy városi ember jelent meg. Ruhája városias volt, de kopott és foltos. Látván a munkát, felajánlkozott maga is. Kapott szerszámot, megfurikotés dolgozni kezdett. Mérnök ember volt. Bányamérnök, de B-listára tették. Minden munkát megpróbált, hogy négy gyermekes családját eltartsa. Felesége is dolgozott, ha talált valami munkát. Óta kormányzó úr pénzzel fizette; mit is kezdhetett volna szegény feje Pesten a búzával s hogy is szállíthatta volna fel oda? Esténként eljött az apátságba beszélgetni. Ez volt egyetlen szórakozása, amit megengedhetett magának. Itt aztán a lőcsfalvi pap szeme előtt feltárult az akkori inflációs világnak minden nyomorúsága.- Voltam én, kérem, minden - mesélte egy este a mérnök. - Voltam hóhányó, utcaseprő, kőtörő, hordár, raktári munkás... de ilyen munkám is ritkán akadt s csak ideiglenesen.- Hát a hatóságok nem segítettek? - kérdi a pap.- Hát ez így ment, kérem, - legyint a kezével,-Reggel elindultam munkát keresni. Zsebem tele volt címmel, amit újságokból vágtam ki esténként...- Sajnos, uram, elkésett. Be van töltve... / Éhesen, szomjasan, fáradtan vánszorogtam egyik helyről a másikra. Küldtek Ponciustól Pilátusig__- S nem volt semmi segély, szociális gondoskodás, - füstölgött a pap.- Ugyan kérem, - legyintett ismét a mérnök. - Ott ült az ember órákhosszata népjóléti hivatalokban. Nemcsak én, de százan és százan. A vonal csigalassan mozgott. Negyedrésze sem került elintézésre. Délutánötkor már zártak. Jöjjenek kérem holnap... kilencre. Én már reggel hat órára odamentem, hogy első legyek. De már több százan ott voltak. Egy nap várakozás, ácsorgás, aztán: Jöjjenek holnap, kérem.. S mire egy hét múlva végre rám került a sor, rámnézett a jóltáplált, manikűrözött kezű úr, keze tele gyűrűkkel. Azt mondja nekem:
