A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

18- Ön még fiatal és erős, miért nem dolgozik? Sajnos, ilyenekről mi nem gondoskodhatunk.

Összeszorult a torkom... De uram, négy gyermekem van. Éhesek, rongyosak. Munka nincs...- Menjen kérem a munkaközvetítő hivatalba s ide ad egy írást. Ezzel jelentkezzen... Ennél a számnál.

Másnap elmentem oda. Zsúfolva megint. Ugyanaz a figura.

Várjak, míg rám kerül a sor__Nem került rám egész nap. Jöjjön

kérem holnap...

Közben szinte féltem hazamenni. Az asszony csak sírt... sírt. Ha sápadt, sovány gyermekeimre néztem, még az öngyilkosság gondolata is környékezett.- Jött a másnap és még több nap, míg végre rámkerül a sor. Odaadom az írást a népjólétitől. Egy nagy testes hivatalnok fogadott.- Mihez ért kérem ?- - Mérnök vagyok kérem. Bányamérnök.- Nem azt kérdeztem, kezd rám ordítani, nem ért magyarul, kérem. Mihez ért? Mit tud csinálni? Mérnök annyi van, mint a falevél.- Ha kell mindent megcsinálok. Azt látom, gyereket azt tud csinálni...

Azt hittem menten nekiugrok és belefojtom a szuszt...- Látja,kérem. Nekem nincs annyi iskolám. Négy polgárim van. De felküzdöttem magam ebbe az állásba. A párton keresztül. Miért nem politizál maga is? Politizál?- Én, hiszen holnapra éhenhalhatok, van is nekem időm politizálni. ..- Itt a hiba, uram. Iratkozzon be a pártba, csak hivatkozzon rám... Mondja, hogy én küldtem.

Alig tudtam türtőztetni magam. Azt hittem menten lehúzokne- ki egy pofont, jóltáplált kövér képire... A többiek már zúgtak odakint, hogy oly sokáig vagyok.- Nézze uram, van munka vagy nincs? Akármilyen munka, mert sokan várnak odakint.

Erre elővesz egy papírlapot. Ráfirkant egy címet. Menjen el ide holnap reggel nyolcra.- Köszönöm, - Megfordultam és kimentem.- No és kapott munkát másnap, - kérdi érdeklődve a pap.