A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

42 mellett, aki olyan biztos lövő, hogy soha nem téveszthet... Aztán van egy Flóbert-puskánk; télen kimegyünk varjúzni meg ha netán akadna, fácánt lőni... Lehet korcsolyázni is, késő estig. Lehet be­szakadni, tűz mellett ruhát szárítani, hogy ne vegyék otthon észre. Aztán a határ úgy nyár felé... nincs szebb látvány az érő, hul­lámzó búzatengemél... Szobám ajtaján mintha kopogtak volna... Két kínai lurkó akar bejönni. Kis ing, rövid nadrág van rajtuk. Feketére égett két ferde­szemű tanítványom... Kezükben akkora görögdinnye, mint egy hor­dó. Ablakos ajtómon át látom, hogy mindenképpen be akarnak jönni, de míg nem hallják a kínai "tessék"-et, illendően várakozni fognak, akár félórát is... Nos, nem fogtok várakozni, gyerekek. Tudom úgyis, mit akartok. Majd hívjátok a többieket is, valahol szerzünk még görögdinnyét. A városfalon át kimegyünk a kertünkbe, ahol ár­nyas fák alatt, estefelé jólesik elbeszélgetni dinnyézés közben. Tu­dom, az őzagancs-bicskám el kell vinnem, mert nektek nincs kése­tek. .. Míg intek, a két gyerek bejön, leteszik a dinnyét és mögém lopózva figyelik kezem gyors csapkodását az írógépen. Nagy szeme­ket meresztenek a fénykép-albumra, mely éppen ott van nyitva, ahol a lovakat itatják az ártézi-kútnál és a búzatenger ring a napsütésben.- Nézitek a lovakat, a búzát, az iskolát és a templomot? Nos, abbahagyom az írást, ez az idő a tiétek. Megyünk majd együtt az úton és cseppet sem érzem, hogy idegenben vagyok. Otthon vágyókén Kína kellős közepén, hiszen nekünk is van templomunk, ugye? Van iskolánk és ha kimegyünk a mezőre, tudjuk majd, hogy mindenütt egyforma a vidéki élet... A kertben majd leheveredünk a fűre, csámcsogtok a dinnyén, mint én valahol, valaha gyerekkorom­ban. .. Majd mesét kértek. Itt van a fénykép-albumom, JangShinCun, ezt te hozod. A másik szaladjon a többiekért, mert megyünk dinnyáz­ni. Kint végigsétáltunk a kert útjain és elhagyva a hi rhirde tők sírhe­lyeit, kikanyarodtunk a rezgő nyárfák felé. Ott leültünk a fűre. Messziről a város-falu csipké­zett fala látszott. Előttünkmagas

Next

/
Oldalképek
Tartalom