A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
43 száron állt a kukorica. A szőlőre szarkák repültek. Nyugodt, tiszta délután volt. A galambok álmosan üldögéltek a kis templom tetején. A nyulak unottan rágták a füvet a drótsodrony mögött. Leültünk. Elővettem az őz agancs-bicskát ésnagy szeletekre vágtam a dinnyéket. Úgy ették a kínai fiúk, mintha valami mesebeli óriás a fogyó holdba merítené arcát, hogy pillanatok alatt elnyelje azt. Míg ettek, vigyázva, hogy a dinnyelé albumomra ne csurogjon, szemük előtt lapozgatni kezdtem. Hol van ez a sokkülönös dolog? - kérdezték csodálkozva. - Mesélni kezdtem: ... Messze idegenben van egy ország. A népe magyar... A magyarok nem mindig éltek azon a földön. Valaha Ázsiában laktak, mint hallottátok Kína történelméből... Pogány,vad nép volt az. De megtért és hozzálátott az új haza megteremtéséhez... Volt egy nagy és szent Királya. Minden évben körmenet van a tiszteletére. Ezt a tizennyolc képet egy nyáronkészítettem erről a fényes ünnepségről... Erős és szigorú király volt az a nagy úr. Kemény törvényekkel, de nagy szeretettel vezette népét... Ebből a királyi családból még sok nagy és szent uralkodó született. Többek között László király, akinek nevét én is megkaptam a keresztségben.. Amagyarok jó lovasok voltak és szerettek kóborolni erre-arra. A környező népek féltek tőlük, mert gyors lovaik kantárát ügyes kézzel fogták, nyilaik pedig biztosan találtak... Mégsem volt jó ez a sok kalandozás, hiszen éppen azok estek el, akik fiatalok és erősek voltak. Szigorú törvényeket hoztak a királyok és hithirdetőket kértek a szomszédos országokból. Templomokat és iskolákat emeltek ezek az idegenek. Népünk között éltek, tanítottak tudományt és földművelést... Azóta művelt nyugati ország az népem hazája. Mégis, mindig szeretettel figyel Kelet felé, ahol ti éltek... Az egyik gyerek hirtelen rámutatott egy képre. Mi ez? Olyan, templom a régi időkből? - A tihanyi apátság komoly falai emelkedtek a magas hegytetőn. Lent pedig halk és széles gyűrűzéssel hullámzott a Balaton. - Erről a vízről is mesélj valamit! - kérte a fiú sbeszélni kezdtem a Balatonról, ahol négy nyarat töltöttem. Beszéltem úszásról, evezésről, vitorlásról, badacsonyi bazaltokról, szőlőkről, napnyugtáról, viharokról, sirályokról, a víz váltakozó színeiről. A fiúk letették a dinnyét. Tágra nyűt szemük égett az arcomon, :mert ők itt Kína közepén, egy városfalu síkságához kötve soha nem láttak hegyet, nagy vizet, ősi kolostort. Soha nem láttak sirályt. Az Alföld már ismerős volt nekik is...
