A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
28 ából - elsősorban és legfőképpen az Oltáriszentségből, mint forrásból - árad belénk a kegyelem és általa valósul meg a legnagyobb hatóerővel Krisztusban az emberek szenttétevése és Isten dicsőítése. Márpedig az egyház minden más munkájának efelé kell, mint célja felé, törekednie! '(A Sz. Lu- turgiáról, 11. pont.) Az Oltári- szentség egyrészről "isten népének" áldozata a szentmise által, de az egyház életének középpontja is, mert a hívek általa forrnak egybe Krisztus Testével és egymás közt is a legszorosabb tetsvéri egységbe kapcsolódnak. Az eg y ségrejutás legfőbb forrása. A II. Vatikáni Zsinat számos helyen hirdeti azt, hogy az Oltá- riszentség, mint a lelket tápláló kenyér, jelképezi és létre is hozza Krisztus tanítványainak egységét. (L. az Egyházról szóló tanítás 3., 7., és 26. pontját. ) Itt csak egy szöveg idézésére kell szorítkoznunk; a 11. pontban azt tanítja a zsinat, hogy a szentáldozásban Krisztus teste kézzelfoghatóan juttatja kifejezésre Isten népének egységét! Az Ökumenizmusról (egységre jutásról) szóló határozatában (főleg a 15. és 22. pontban) az egyház felhívjafigyelm ünket arra, hogy a keleti szakadár egyházakban megvan a papi rend szentsége és megvan az Oltáriszentség is! Mind áldozati mivoltában, mind szentségi mivoltában. Éppen ezért az Oltáriszentségnek szükségképpen arra kell rásegítenie a híveket mind a katolikus, mind a keleti egyházakban, hogy felismerjék benne a szeretet kapcsolatát és az egység jelét. Nem lehetnek az Oltáriszentségnek igazi és őszinte tisztelői, ha nem tesznekmegmindenta külső egységlétrehozása érdekében, amint az kiviláglik Sz. Pál tanításából is; "Mi ugyanis egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesültünk. " (I Kor. 10, 17.) A Iegmegkapóbb szavakkal, illetve buzdítással fejezte ki ezt a nagy igazságot a Trentói Zsinat (1554-1563) az Oltáriszentségről szólóhatározatának 8. pontjában: "Ez a szent zsinat atyai szeretettel figyelmezteti, buzdítja és Isten mélységes irgalmára hivat- kozva(Luk. 1, 78.) könyörögve kéri mindazokat, akik keresztényeknek vallják magukat, hogy végre valahára jussanak egységre és összhangra az egységnek ebben a jelképében és soha ne felejtsék a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetének páratlan nagyságát, aki saját lelkét adta oda váltságdíjul a mi üdvösségünkért". * Ennek a mindenek felett való szándéknak mielőbbi megvalósulása érdekében kéri Szentséges Atyánk imádságunkat ebben a hónapban.
