A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

29

Szeder Mihály, S.J.

KISASSZONY

(A ló'csfalvi pap naplójából.)

♦

Majláth Gertrud volt az egyetlen világi tanítónő a zárdaiskolában, melyet másképp csak a leányiskolának hívtak. Már bizony a negyvenes éveket taposta. Soha férjhez nem ment. A falu csak "kisasszonynak" hívta. Mindig tiszta, mindig csinos, mindig jól ápolt volt. Körmei, keze, haja, arca. Mintha skatulyából húzták volna elő. Minden reggel 7-kor már a templomban volt. Minden szombat délután a litánián. Esett, fújt, havazott, sár volt, hideg, meleg volt, a kisasszony óramű pontossággal ott volt megszokott helyén. Más nem is ült oda. Az a "kisasszony helye", mondták. Ha senkisem volt ott, de a kisasszony ott volt. Szerette a magányt. Barátnői nem voltak. Az apácák nem háborgatták, mert jó tanerő volt. Egy ideig remélték, hogy talán megjön a hivatása s közéjük lép. De ez sohasem történt meg. Senkitől semmi szívességet nem kért, nem is várt. Mindent maga intézett. Tőle sem kért soha senki semmit, sem szívességet, sem egyebet. Hisz annyira zárkózott volt, hogy senkinek soha eszébe sem jutott, hogy hozzá forduljon. A leánykák félő tisztelettel néztek rá, de nem szerették, ahogy ő sem árult el soha egyetlen érzelmi ragaszkodást sem senkihez. Igazságos és kimért volt. Egyszóval a kisasszony egy különkis világ volt a faluban. Ott élt a maga kis külön világában, magaelégedetten, talán azt is gondolhatta volna valaki - boldogan.

Egyik nap a ló'csfalvi pap káplánjával együtt reggelizett. Megbeszélték a napi programot. A lőcsfalvi pap pipára gyújtott. Ez annak volt a jele, hogy még beszélgetni óhajt. De nem szólt. így hát a káplán úr tartotta illendőnek, hogy a beszélgetés fonalát megeressze.- Ez a Gertrud kisasszony egy valóságos szent, - kezdte az ifjú káplán. - Szinte épülök rajta. Ma is, ebben a ronda időben, itt volt a misén. Senki más nem jött el.

A lőcsfalvi pap bodor karikákat eregetett pipájából stekinteté-