A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

38

M. FEGYVER

(Elbeszélés a magyar szentek legendái nyomán.)

Két ifjú bolyongott a pilisi hegyek között. Vadászfegyver volt mindegyiknél, de látszott, hogy most egyik sem gondol a rejtőzködő vadra.

Amikor leültek megpihenni, az idősebbik kérdéssel fordult a fiatalabb társához:- És a fegyvertárad?- Színültig tele - hangzott a válasz. - De ez még nem elég. A föld alatt is lesz egy fegyvertáram. Hűséges embereim Németországból hozzák, ahol most könnyű a dolgunk. Richárd és Alfonz verekszenek és a fejedelemségben a rablólovagok az urak.- Sejtettem, hogy azokkal paktálnak embereid.- Es baj az? - csillant fel az ifjú szeme. - Segítettek minket a jó szomszédok, amikor nyakunkon volt a tatár és ők a mi bőrünkön menekültek? Ha én meg most az ő bőrükön fegyverkezem hasonló veszedelem ellen, - ki gáncsolhat érte?- A király is gáncsolna, ha tudná. Béla király csak az igazságot és a tiszta munkát szereti. Bizonnyal nem tudja, amit te csinálsz.- Bizony nem. De majd ha előállók a sok fegyverrel, nem fogja kérdezni, hogy honnan vettem, hanem hadvezérévé tesz...- Még valami kell a fegyverhez, hogy győzzön.- Ugyan mi? Az erős férfikar? Az itt van! - szólt és büszkén feszítette ki mezítelen karján az inakat.- Nem arra gondoltam. Hanem az Isten áldására. És tolvajokkal az Úr nem szövetkezik.

A fiatal vadásznak vér tolult arcába.- Nem vagyok tolvaj! A hadisarc nem tolvajlás.