A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
II meg a világon. A hittanóra előtt azonban éppen ez a lány vágta csípősen egy másik lány arcába: - Te a színtelen arcoddal sohasem fogsz udvarlóra szert tenni! - Nem vette észre, hogy éppen arra mentem és meghallottam megjegyzését. Most, a hittanóra alatt az a másik lány lehorgasztott fejjel ült és bizonyára hulltak a könnyei.'1 De őnem tartotta következetlennek méltatlankodni azért, hogy Isten megengedi a bűnt. Eszébe sem jutott, hogy ha másképp lenne, akkor ő mostmár nem élne. A világ legnagyobb szerencsétlensége talán éppen az, hogy a világot boldogtalanná tevő dolgok nagy részére semmi szükség sincs. Ha összeadnánk a természeti csapásokat, azaz a földrengéseket, tűzvészeket, viharokat s hozzáadnánk a betegségeket, a nélkülözést és még az időnként föllépő zsarnokok és háborúk okozta szenvedéseket is, mindezek együttesen nem érnének föl azzal a boldogtalansággal, amelyet a közönséges, mindennapos emberi szeretetlenség okoz. Megsiratjuk a kommunisták áldozatait, de ugyanakkor megjegyzéseinkkel szíven döfjük felebarátunkat. "Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényét" (Gál. 6, 2.) Ezt ajánlja nekünk Szent Pál. Sugározzuk Jézus Krisztus gyengédségét és résztvevő szívét. Inkább élesztgessük másokban a helyes lelkületet, ahelyett, hogy lesújtanánk rájuk. Enyhítsünk a világ boldogtalanságán, ne pedig növelésén fáradozzunk. Fájdalmunkban oly gyakran kifakadunk és gúnyosan, bírálóan, élesen visszavágunk. Esztelenül talán éppen azokat bántjuk meg, akik legjobban megérdemelnék szeretetünket. Olyanokra rakunk új terheket, akik már úgyis roskadoznak keresztjeik alatt. Elvárhatnák tőlünk, hogy saját szenvedéseinkből megtanulhatnánk, hogy legalább mi ne okozzunkfeleslegesen szenvedéseket másoknak. Szomorú tény azonban, hogy rendszerint ennek éppen az ellenkezője történik. Valahányszor megvizsgáljuk lelkiismeretünket, hosszasan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel: - Kinek és milyen gyakran okoztam felesleges fájdalmat? - Es utána őszintén, szívből imádkozzunk azokért, akiket nyelvünkkel, vagy kegyetlen bánásmódunkkal megbántottunk. Igen, Isten eltörölhetett volna minden szenvedést a föld színéről azzal, hogy egyszerűen elpusztítja Adámot és Évát abban a pillanatban, amikor vétkeztek. Akkor nem lenne ember a világon és nem lenne boldogtalanság sem. Istennek azonban más tervei voltak. Tudta, hogy az emberek jelenlegi szenvedését Szent Fiának a kereszten T
