A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

L

12

elviselt gyötrelme megszentelte. Az így megszentelt szenvedésnek felajánlása által olcsó áron a mennyei boldogság mérhetetlen fokát válthatja meg az ember. Isten tudta azt is, hogy a szeretetnek gyönyörű szivárványa fogja összekötni a földet az éggel, amikor gyengeségünkben is arra törekszünk, hogy egymás terhén könnyítsünk. Tegyük fel azért inkább ezt a kérdést magunknak: - Mit teszek a- zért, hogy legalább egy cseppel növeljem mások boldogságát? Kinek terhén könnyítettem ma?

GONDOLATOK....

... Menekülsz a magánytól? ... Rossz cselekedeteid kísérletétől menekülsz, amelyek betöltik az ürességet, amikor magadban maradsz. Ahhoz, hogy élvezd az egyedüllétet, bölcsnek és igaznak kell lenned...

(Liszka Viola)

... Van Isten? - Van, mert hirdetik és mert tagadják. A nem létezőt nem létezik - tagadni... (Liszka Viola)

... Ó, mi az él et szeretet nélkül? Iszonyú, mint tágas vadon, amel y- ben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasogató hidege... Nem élt az, aki szeretet nélkül élt. (Kármán József)

... Keresztény ember az, aki mindennap kap valami jót az Istentől, de mindennap ad is jót az embereknek! (F.D.)

... Másnak nem lehet azt megfogni, hogy micsoda szeretetet éreznek az atyák fiókhoz, azért atyának kell lenni. (Mikes Kelemen)

... Ha nincs benned szépség, a világ olyan lesz, mint egy szemetes kocsi, mely egyre gyorsuló gördüléssel rohan a lejtőn lefelé.

(Flórián Tibor)

... Az álmodó nem a valótlant üldözi. Hívő az, aki valóvá akarja tenni a mesét. A mese mindenki számára él. Csak arról tudunk álmodni, ami létezik valahol. S ha a világ nem adja meg, az igazi hívő megteremti önmagának.

(Összegyűjtötte: L aj o ssy Sándor, Angi ia)