A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
30 HL a Különös dolog; Jézus, aki olyan feltűnés nélkül kezdte működését, egyre jobban magára vonja a figyelmet. Amilyen észrevétlen volta jötte, épp oly feltűnő most a jelenléte. A kíváncsiság, a sugdo- lódzás egyre erősödik. Az emberek azt beszélik, hogy próféta. Vannak azonban olyanok is, akik azt híresztelik, hogy ő a várva-várt Messiás. Jézus azonban még egyszer sem mondta ezt magáról. Igaz ugyan, hogy beszéde és egész viselkedése elárulják kilétét. Mert ki is tudná ezeket a csodákat művelni, amelyeket ő cselekszik nap mint nap, egész Izrael szeme előtt? A bénákat egy szempillantás alatt járókká tette; betegeknek visszaadta egészségüket, sőt még néhány halottat is életre keltett. A minap meg Péter hajójában történt egy újabb csoda. Egész éjszaka vártak, fáradoztak, küzködtek a hullámokkal, de egyetlenhal sem tévedt a hálóba. Már kedvetlenül abba akarták hagyni a hasztalan kísérletet, mikor a Mester (most már mindenki így ismerte őt) odaszólt Péternek; - Vessétek ki a hálót! - A halászok zavartan összenéztek.: - De Uram! Egész éjjel hiába fáradtunk. A te szavadra azonban megteszem. Mintha azt mondta volna Péter; úgyis tudom, hogy kárba veszett erőlködés, de hát ha éppen kedved tartja. De csak, mert Te mondod... És íme; annyi halat összefogtak azon a reggelen, hogy alig győzték partra vonszolni a bő zsákmányt. A hálók szakadozni kezdtek és a hajó már-már elmerülni látszott a drága teher alatt. Ezt látva Péter elcsendesedett. Félelem lett rajta úrrá. Jézus lábához vetette magát: - Uram, menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok! A többi halászt is elfogta valami aggódó félelem. De Jézus bátorította Pétert: - Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel!
