A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
31 Jézus most már soha nem járt egyedül. A nép, mihelyt neszét vette közeledtének, nyomába szegődött és követte őt. Nem egyszer megesett, hogy több napi járóföldre elkísérték útjában, csakhogy láthassák és hallgathassák. Mert volt is mit látniuk. S hogy tudott a próféta beszélni! Az Istenről, akit csak Atyának nevezett; a mennyek országáról; a mezők liliomairól; az ég madarairól! S hogy ismerte a törvényt meg a prófétákat! Még az írástudó papok és a szigorú farizeusok is felsültek előtte. Hasonlatai frissek voltak, mint a Jordán vize; példabeszédeit meg még az egyszerű pásztoremberek, a zsellérek, a napszámosok is megértették. Nem mondta ki ugyan senkise hangosan, de mégis mindenki é- rezte; az új próféta a szegény nép barátja! Legszívesebben köztük tartózkodott; legjobban velük törődött s leggyakrabban velük beszélgetett. Mintha egyedül értük élt volna. A gazdagoknak sohasem hízelgett. Sőt nem egyszer keményen ostorozta őket szívtelenségük és igazságtalanságuk miatt. Azt is mondta egyszer, hogy jaj a gazdagoknak, mivel nehéz lesz nekik bemenni az Isten országába. Ő maga mindig egyszerűen járt; szegényen élt és nem ritkán még szállása se volt éjszakára. Nem hiába voltak szegények a szülei; talán ezért volt neki is olyan jó szíve a szegény emberhez. Mert bár jobb volt, szentebb volt és tudósabb, mint az írástudók és farizeusok meg a papi fejedelmek ott fenn Jeruzsálemben együttvéve, mégse nézte le őket, mint azok tették. Soha nem éreztette velük, hogy többet tud náluk. Sem átkozottnak nem mondotta s szegény népet (mint a jeruzsálemi fejesek) csak azért, mert nem ismerte a törvényt és a prófétákat úgy, mint illett volna. Nem bírálta, nem ítélte el őket, hanem szeretettel, örömmel tanította valamennyiüket. Ráadásul még biztatta, vigasztalta őket, hogy boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. A gazdagokat meg arra buzdította, hogy adják el amijük van és osszák szét a szegények között vagyonuk árát. Akkor aztán követhetik őt. Mert nem a gazdagok fennhéjázása tetszik Istennek, hanem a szegények alázatos, őszinte hite. Az sem számít semmit, ki menynyit ad a templom perselyébe. Jézus ui. megfigyelte, hogy a gazdagok hivalkodva, pöffeszkedve hajigálják gazdag adományaikat a templom perselyébe. Majdmeg egy öreg anyóka jött és néhány fillért vetett a perselybe. Jézus elmondta ezt az embereknek. És hozzáfűzte:
