A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
28 A kisgyermek sírással adja tudtára szüleinek, hogy valamire szüksége van. Éhes, tisztába kell tenni, vagy fél valamitől. Ebben az esetben gyengéd szeretettel kell gondját viselni. De ha a sírást arra akarja felhasználni, hogy helytelen vágyait is kielégítsék, akkor hagyni kell őt, hadd sírjon! Semmivel sem lehet gyorsabbanelkényez- tetni a gyermeket, mint azzal, ha mindent megtesznek, csakhogy abbahagyja a sírást. Már a kisbabát meg kell tanítani az önuralom és lemondás gyakorlására. Egy fiatal anya azon panaszkodott, hogy egy pillanatra sem hagyhatja magára kisgyermekét, mert azonnal sírni kezd és nem hagyja abba, míg maga mellé nem veszi. Erre azt a tanácsot kapta, hogy csak hagyj a nyugodtan sírni, mert különben elkényezteti. Ha nem teljesíti mindig a vágyát, hamarosan megszokja majd az egyedüllétet. Az anya hamarosan örömmel számolt be az eredményről; - Amikor először magára hagytam a kisbabát, negyedóráig sírt. Másnap már csak tíz percig sírt. Harmadnap öt perc múlva abbahagyta a sírást. Azóta pedig egyáltalán nem sír! Nagyon hálás vagyok tanácsáért! Mily sok felnőttet látunk ma, akik egyáltalán nem tudnak uralkodni magukon. Az ifjú bűnözők is gyakran ezzel védekeznek: - Nem tudtam, mit teszek. Szinte teljesen elvesztettem önuralmamat. .. Mindezek szüleik áldozatai, mert kisgyermekkorukban nem tanították meg őket az önuralomra. S az eredmény; szenvedélytől fűtött gyilkosságok egész sora, amelynek nemegyszer ártatlan leányok, gyermekek esnek áldozatul. Akit nem tanítottak meg arra, hogy kiskorában uralkodjék vágyain és szenvedélyein; akit szülei, nagyszülei, vagy rokonai elkényeztettek, az felnőttkorában is fékezetten módon igyekszik kielégíteni minden vágyát. Az elkényeztetett gyermekből durva felnőtt lesz. Beletapos mások érzelmeibe és jogaiba, mert meg van győződve arról, hogy csak neki lehet igaza. Mindenkinek őhozzá kell igazodnia. Jaj azoknak, akikfeletthatalmat gyakorolhat. Önkényesen szerződteti és bocsátja el az alkalmazottakat, esztelenebbnél esztelenebb változtatásokat vezet be munkahelyén, durván bánik titkárnőjével, lenézi a munkát kereső családapát, aki övéi sorsáért aggódik. Mindenkit térdre kényszerít maga előtt. Erre a durvaságra szülei tanították meg őt, amikor megengedték, hogy tudomást se vegyen mások jogairól. Felnőtt anélkül, hogy észrevette volna mások igényeit. Ezért ma sem tűri, hogy bárki, vagy bármi is ellenálljon kívánságainak, utasításainak. Talán Ön vállat von minderre, s túlzásnak tartja. Kétségtelen,
