A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
29 hogy nem minden diktátor szülei félrenevelésének áldozata. Egyesek felnőttkorukban durvultak el a hatalomra való törtetésben. De túl sok esetet látunkközvetlen környezetünkben és a politikai vagy gazdasági életben ahhoz, hogy szemet hunyhassunk e felett a hiba felett. Túl sok élet végződik tragédiában azért, mert a szülők kedves dolognak tartották gyermekeik elkényeztetését. Hiú remény arra számítani, hogy azok később majd helyrehozzák neveltetésük hibáit. A gyermek elkényeztetése nagyon előresegítheti felnőttkorban azidegzeti zavarok és az érzelmi zavarok kifejlődését is. Amikor a lelki egyensúlyát elvesztett egyén hozzáértő tanácsát kéri, az gyakran az elkényeztetésben állapítja meg a bajok gyökerét. Nagyon sok szülő neveli fel úgy gyermekéit, hogy azok minden kívánságát igyekszik kielégíteni. Hozzászoktatja őket, hogy mások jogaira és kívánságára való tekintet nélkül mindig az ő akaratuk érvényesül. Nem tanítják meg gyermekeiket arra a nagy igazságra, hogy minden valamire való célért erőlködniük kell, s áldozatot kell hozniuk. Ennek következményeképpen, amikor a gyermek felnő, s nélkülözni kényszerül szülei gondos védelmét, a világot, amelyben élnie kell, nagyon kegyetlennek és durvának találja. Mások nem teljesítik minden kívánságát pusztán csak azért, mert ő ezt szeretné. Hosszú órákat kell töltenie megerőltető munkában. Kudarcok, csalódások, igazságtalanságok érik, sőnem tanulta meg, miként kell ezeken túltennie magát. Az ilyen ember nagyon gyakran képtelen környezetéhez alkalmazkodni és szembenézni a valósággal. Egyesek teljesen feladják a küzdelmet. Visszahúzódnak s álom- világban élnek. Ez esztelenség, s elmezavarhoz Vezethet. Mások, - s ezek száma rendkívül nagy - boldogtalanul bukdácsolnak tovább egész életükben. Az elkényeztetett gyermeknek nagyon kis esélye van a boldog házasélethez is.A házasság boldogságának alapja az önzetlen szeretet. Ő azonban úgy nőtt fel, hogy csak önmagát szerette. Az ilyenek gyakran képtelenek az önzetlen szeretet bármily fajára. Aházaséletmegkívánja, hogy a házastársak adjanak is, necsak elvárjanak és hogy tiszteletben tartsák egymás jogait, teljesítsék kötelességüket és vállalják a rájuk nehezedő, felelősséget. Az elkényeztetett egyén nem képes adni, csak elfogadni. Sohasem tanulta meg mások jogainak elismerését. Azért nagyon valószínűtlen, hogy békében képes élni a legnagylelkűbb és legmegértőbb férjjel, vagy fele1
