A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

24- Hát mi legyen akkor, - kérdi óvatosan a gazda.

A pap megint kezdi szótlan sétáját a türelmetlen szemek előtt. - Két esetet látok lehetségesnek. Vagy behívják a Kormosnét, az özvegyet, hogy ő mit szólna hozzá. Mert ha ő nem bánja, nem esik sérelem a más fájdalmán. Vagy pedig az, hogy a tánc s mi egymás máshol lenne, nem a gyászos ház szomszédságában, de az esküvő meglenne...- De hát hun?- Mondjuk a legényegyleti teremben. Az a falu másik végin van. Persze ez munka, hurcolkodás...

Ahogy így hányják-vetik a lehetőségeket, kopogtatnak az ajtón. A "tessékre" a kisbíró állít be. Egy írást nyújtott át a papnak a községházáról. Míg a pap olvasta, értetlenül bámul a Zanati-nemzetségre a kisbíró, hogy miben is törhetik ezek a fejüket, mikor ilyenkor otthon is elég dolguk akadhatna... A pap aláírja a kézbesítő könyvet. A kisbíró eltávozik.- Meg van oldva a kérdés, - szól a pap.

Minden szem felé fordul.- A Kormos Pali holttestét beviszik az ügyészség rendeletére Egerszegre. A temetés csak szerdán lesz. így nem esik sérelem a gyászos házon, mert a holttest nincs ott kiterítve. Én meg beszélek a Kormosnéval magam.

így aztán a lakzi is megvolt. Utána a temetés is elmúlt. Az egész Zanati nemzetség ott volt a temetésen. Zanatiné meg Mariska lánya illendőképp el-elsírtákmagukat, hogy az özvegyet megengeszteljék a sok jókedvért, ami áthallatszott a lakzi alatt. A lőcsfalvi papot meg vigasztalta annak a tudata, hogy mégis csak van keresztény érzés népében. Hiszen ha nem lett volna, a Zanati családnak eszébe sem jutott volna a nagy kérdés; illik-e, nem illik-e zajosam vigadni, mikor másnak szívettépő fájdalma van...

Ó örök Szentháromság, Te feneketl en tenger vagy: minél mélyebbre merülök Benned, annál többet érek el Belőled, és minél többet érek el, annál többet kell még keresnem. Rólad sohasem lehet mondani: elég.... (Sziénai Sz. Katal in.)