A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

25

Kő v á r i Károly, S . J.

ELKÉNYEZTETI

GYERMEKÉT'?

Ne szidja össze túl szigorúan kisgyermekét, ha visszafelesel tanítójának az iskolában, vagy sípcsonton rúgja a tejes-embert. Nagyon valószínű, hogy Ön, a szülője hibás ebben, mert nem tanította meg őt mások jogainak tiszteletben tartására.

Mindaz, aki érinteni meri az "elkényeztetett gyermek" kérdését, számíthat arra, hogy ellenségeket szerez magának. Senki sincs biztonságban, aki más gyermekét elkényeztetettnek meri nevezni, főleg, ha neki egyáltalán nincs gyermeke. Olyan nagy fontosságú azonban ez a kérdés, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Senkit sem kívánunk megbántani, sőt mindenkin csak segíteni szeretnénk azzal, amit erről mondani fogunk.

Kezdjük azzal, nem akarjuk a jelen nemzedék szüleit különösebben vádolni arról, hogy oly sok gyermek neveletlen ma. Csak körül kell néznünk, s a felnőttek között is találunk bőven olyanokat, akik nélkülözték a kellő nevelést. Vagy vizsgáljuk csak meg az egyetemen tanuló ifjúságot, akikből a jövő szülei kerülnek ki, ha még nem azok, s láthatjuk, közülük is sokakra áll az, amit mondani fogunk. Ebből láthatjuk, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik ezen a téren hibákat követnek el gyermekeik nevelésében.

Mindnyájan tudjuk, a gyermek csak egyszer fiatal és a szülők ösztönszerűen törekszenek arra, hogy gyermekkorukat teljesen boldoggá tegyék. De azt is tudjuk, hogy a gyermekkorban szerzett szokások döntő fontosságúak és kihatnak az egész életre. Ha a szülő félreneveli gyermekét, az csak nagy nehézségek árán tudja majd leT