A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
27 nek. Kis húgotokat a tűzhaláltól megmentette, mert az ő szeretete óriási volt. Most odaátról fog vigyázni rátok és imádkozik értetek, mert az igazi anya nem hal meg, lélekben mindig veletek marad. Bertát senki nem okolta és nem is dorgálta meg, ő mégis megérezte, hogy ő okozta anyja halálát figyelmetlensége és gondatlansága miatt. Kötelességének tartotta kicsi öccsére vigyázni és anyja helyett is gondozni. Bár nehéz volt a 13 éves kislánynak öt gyermek- re vigyázni, a háztartásban segíteni, de érezte, hogy édesanyja kézen fogva vezeti munkáiban és testvéreiről való gondoskodásában. Akis Jánoska pedig növekedett bölcsességben és kedvességben. Általa és benne valósult meg az édesanya jóslata, aki még születése előtt megmondotta, hogy minden gyermek a jó Isten áldása. Valóban édesapja jobbkeze lett és mindenki szerette a legfiatalabb erdészt, aki csak áldás volt mind családjára, mind embertársaira. (Néhány magyarázó megjegyzés a fenti történethez ): A fenti történet az életben valóban megtörtént esetet ír le. Egy szülésznő' örökítette meg számunkra, s csak annyit változtatott a neveken és körülményeken, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy az olvasók ne ismerjék fel, kinek az esetéről van szó. Minthogy a benne szereplő egyének, noha jó indítóok vezeti őket, szinte kivétel nélkül helytelenül érvelnek, vagy legalábbis több figyelmet fordítanak a mellékes szempontokra, mint az egyedül fontosra, érdemesnek tartjuk a hasonló helyzetekkel kapcsolatos erkölcsi szempontok világos kifejtését. Amikor arról van szó, hogy emberéletet menthetünk egy másik ártatlan ember életének jogtalan feláldozása révén, mindig kivétel nélkül tilos ehhez az eszközhöz folyamodnunk. Nem számít, hogy milyen értékes annak az egyénnek az élete, akit így meg akarunk menteni, családja, vagy az egész társadalom számára, a legjobb cél sem szentesíti sohasem a rossz eszközt. Az ártatlan emberélet szándékos kioltása, azaz más szóval a gyilkosság pedig mindig rossz eszköz! A jogtalan támadót önvédelemből megölhetjük, akár háborúban, akár más esetben. A nagy gonosztevők kivégzése a társadalom jogos védekezése, és ezért törvényes keretek között szintén megengedett lehet. A magzatot azonban sohasem tekinthetjük jogtalan támadónak, sem gonosztevőnek. Fogantatása pillanatától éppúgy joga van az élethez, mint a felnőtteknek. Ha pedig valaki igazságtalanságot, jogtalanságot követett el az anyával, az a férfi volt, aki nem tudott ural
