A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
22 Szeder Mihály, S.J, Elment a rózsám Amerikába... 99 (A ló'csfalvi pap naplójából.) Egy napsütéses őszi délután a lőcsfalvi pap a kertben élvezte a színek orgiáját. A leszálló nap sugarai játszottak a park különféle fáinak különféle színű lombjai között. Olyanmegnyugtatólaghatott idegeire. Gondolta magában; ősz az őszben. Talán azért is szeretem az őszt, mert én is az őszben vagyok. S elmosolyodott magában; - hej, bizony eljár az idő az ember felett... Tűnődéséből a portás - testvér hangja zavarta fel: - Az atyát keresik az irodán! Feltápászkodott a pádról. Egy kis belső berzenkedés futott át rajta, hogy megzavarták megelégedett hangulatában, mert biztos valami probléma várja megint... De a kötelességtudat legyőzte ezt a hangulat-hullámzást és elindult. Az irodában egy idősecske pár várta. - No, ez egészen beleillik előbbi tűnődéseimbe. Őszi hangulat. Csupa őszi hangulat. Ősz emberek! Az asszonyt ismerte, illetőleg a nőt, mert az nem volt más, mint Késői Amália, a Bosnyák uraság nyugdíjas nevelőnője, aki itt telepedett meg Gémesfán. Annyira megszerette ezt a dimbes-dom- bos dunántúli tájat, hogy nem tudott megválni tőle. Soha nem ment férjhez, bár akadt néhány gazdatiszt kérője. A faluban csak Árnál kisasszonynak hívták. Jószívű teremtés volt, mindenki szerette, becsülte. De a férfi ismeretlen volt. Bemutatkozott: Kemény Dénes, öreg amerikás, aki visszatért hazájába megpihenni.- Rokonok talán? - kérdi a pap. Egymásra néznek s mosolyognak. - Csak szeretnénk azok lenni, ha a fő tisztelendő úr meg nem akadályozza, - mondja huncutul miszter Kemény. .. , - már mint házasság révén. A lőcsfalvi pap annak rendje és módja szerint rögtön neki is
