A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

21

Még a másik fajta külső jutalomnál is fennáll ez a veszély, és a kisgyermeknem is tud nagyon különbséget tenni a kettő között. A- zért az ilyen mesterkélt jutalmat csak a kezdetben érdemes alkalmazni, s mindig ritkábbá kell tenni, a végén egészen el kell hagyni.

Annál nagyobb nevelőértéke van a jócselekedetből, helyes eljárásból természetszerűleg, s éppen azért mindig következő jóérzésnek, megelégedésnek, kellemes következménynek. Erre kell mindinkább felhívni a gyermek figyelmét. íme néhány példa, amelyekből magunk is kitalálhatjuk, hogy egyéb cselekedeteknek mi a természetes jutalma. Ha a gyermek rendesen megeszi az ebédet, megszűnik éhsége, jóérzés, erő a természetes jutalom. Ha aludni megy, amikor itt az ideje, friss, kipihent lesz utána, jobban esik a játék, munka, stb.; ha rendben tartja játékait, szobáját, oly jellemvonásra tesz szert, ami miatt szülei büszkék rá, mások is nagyra becsülik, megbízzák őt kisebb testvéreire való ügyeléssel, azzal, hogy főket is rendre szoktassa; ha szeretetteljes testvéreivel, játszótársaival, azok is szeretni fogják őt, szívesen látják társaságát; ha pontosan teljesíti szülei utasításait, mindjobban megbíznak benne, fontosabb dolgokat bíznak rá; ha jól megtanulja iskolai feladatát, jó osztályzatot kap az iskolában, s azért nagyra becsülik őt mások is; ha mindig igazat mond, megbíznak benne, stb.

Ugyancsak fel kell hívni a gyermek figyelmét gyakran jócselekedeteinek természetfeletti következményeire is, amelyek szintén mindig velejárnak. Ezeket ugyan nem érzi és nem látja, de hittel elfogadja és lelki örömmel tölti el őt. Néha a lélek mélyén elnyert jutalom szinte kézzelfoghatóvá is válik, amint érzi, hogy könnyebb egyes erényeket gyakorolni, vagy rendkívüli kegyelmet kap Istentől.

(Köv. a 2. rész)

r

„A BŰN ELKÖVETÉSE UTÁN A LEGNAGYOBB VESZÉLYT AZ EMBERKE AZ A NYUGTALANSÁG JELENTI, AMELY RÁTELEPSZIK A LÉLEKRE. ÉPPÚGY, AHOGY A KÖZÖSSÉGET ERESZTÉKEIBEN TÁMADJA MEG A BELSŐ NYUGTALANSÁG, S ÍGY KÉPTELENNÉ VÁLIK A KÜLSŐ BAJOK LEGYŰRÉSÉRE —, ÚGY LELKÜNK A BELSŐ NYUGTALANSÁG ÁLTAL ELVESZÍTI EREJÉT ARRA, HOGY IRÁNYÍTÓJA ÉS KORMÁNYZÓJA LEGYEN ÉLETÜNKNEK.”

(SZALÉZI SZENT FERENC)