A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
34 tak, vagy hallottak. Az ilyen tévedés lehetősége fennáll még akkor is, ha isteni csoda bizonyítja a látomások eredetét. Nyilvánvaló tehát, hogy Isten maga is megengedi az ilyen pontatlanságokat, s csak arra ügyel, hogy lényegében véve hűségesen adják tovább a látnokok a másoknak szánt üzeneteket. Ha összevetjük az evangéliumoknak ugyanazt az eseményt leíró részleteit, láthatjuk, hogy ilyen eltérések még ott is előfordulnak. Nem kell tehát fennakadnunk azon, ha a gyermekek beszámolóiban jelentéktelen eltérések mutatkoznak, sőt még azon sem, ha ugyanaz az egyén más-más alkalmakkor eltérő szavakkal írta le ugyanazt a látomást, vagy üzenetet. Ezek az eltérések ugyanis nem érintik az üzenet lényegét. Amikor pedig prófétai üzenetekről, vagy látomásokról van szó, mint előzőleg mondottuk, még nagyobb a lehetősége annak, hogy még a látnok is félreérti, vagy némi pontatlansággal adja vissza az üzenetet. így pl. Lucia ragaszkodik ahhoz, hogy az októberi 13—i jelenésben a Szűzanya azt mondta, hogy aznap véget ér a világháború. Lucia ezt úgy értette, hogy 1917-re vonatkozik a jövendölés, a történtek azonban igazolták, hogy ebben tévedett. A háború pontosan egy évvel később fejeződött csak be. 1918. október 12., 13. és 14-én jelentek meg az első hivatalos táviratok a sajtóban arról, hogy Németország hajlandó elfogadni a szövetségesek feltételeit. Portugália számára azonban gyakorlatilag már 1917. decemberében véget ért a háború, mert ettől kezdve nem küldtek több katonáta harctérre, és soktiszt és katonamár visszatért otthonába. Egy másik látszólagos ellentét abból ered, hogy a Lúcia kihallgatását végző pap nem Lúcia szavai szerint írta le az egyik imát, hanem úgy, amint ő értelmezte Lúcia szavainak jelentését. Ezt nem is titkolta el. Ami az ördög szemfényvesztésének lehetőségét illeti, azt már a vizsgálatok elején feltételezte a fatimai plébános, aki sokáig nem hitt a jelenések isteni eredetében. Még nagyobb óvatosságot tanúsított a lisszaboni bíboros, akihez kezdetben Fatima tartozott. Kereken megtiltotta a papoknak, hogy résztvegyenek a zarándoklatokon, és még a nap-csoda után is kiközösítéssel fenyegette meg azokat a papokat, akik kedvező módon mernek nyilatkozni a jelenésekről. Ennek a nagy szigorúságnak magyarázata valószínűleg a már amúgy is dúló egyházüldözés volt, amelyet nem akartak még erőteljesebbé tenni. A szabadkőművesek úgyis megtettek már mindent, hogy csalásnak minősítsék és nevetségessé tegyék a jelenéseket és a napcsodát.
