A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

17

tatni imáját, fortyogott benne a pásztori harag. Pedig, hogy megférték tavaly, hogy többénem engedik az öreget, ott tartják... Persze, a rossz nyelvek azt is mondják, hogy nyáron is csak összekoldult pénzéért tartják. Mikor aztán elfogy a pénz, elfogy a szeretet. Pedig az asszonynak édes testvére... No be kell néznem oda is... így gőzölgőtt magában.

Megtoldotta a lépéseit. A lelkipásztori méltatlankodás lendületet adott lábának. Szép késő őszi idő volt. Lábai alatt már zizeg- tek-zörögtek a lehulló falevelek. Száz színben játszott a fák lombkoronája: Vörös, barna, piros, halványsárga, lilás kék, s ki itudja hányféle zöld árnyalat keveredett szeme előtt. De most nem hatottak rá úgy, mint máskor. Koldus Borcsa nagy problémává nőtte ki magát pásztori szemében. Restelite is, hogy éppen az ő plébániájáról való. Rossz fényt vet a papra is, a falura is. Hát nincs ott, aki gondoskodna egy ilyen öreg teremtésről? - mondhatják joggal. S ez így megy már évek óta. Persze, míg erőben volt, tartották, mert munkaerőt jelentett. Most, hogy megrokkant, elengedik.

Borcsa néni vénlány volt, Soha nem ment férjhez. Ott élt szülei házában, míg éltek. Azután a Katit, a fiatalabbat elvette Hajas János gazdaember, s beköltöztek az öregek házába. Igaz nem nagy ház. Pitvar, kis ház, nagy ház, kamara, a ház végiben az ólak egy tető alatt a házzal és néhány kis odaragasztott fészer-féle. De ahogy elfért, míg dolgozni tudott, most is elférne. Hajaséknak csak két gyerekük van, egy fiúcska, meg egy lányka. De hogy nem sül le a bőr a képükről, - lovalta magát bele a pásztor - hiszen hét faluban tudják Borcsa néni történetét. Ilyen füstölgés közben azon kapja magát, hogy már benn is van a falucskában.

Először az iskolába ment. Megoktatta a gyerekeket, kicsit elbeszélgetett a tanítóékkai, majd a bíróval, mert ott is akadt dolga. Ki kell majd hirdetni a nőegylet évfordulati vacsoráját, no meg az őszi párbérszedés idejét. A bírónak is felemlítette Borcsa nénit.-Főúr, mit lehessen tenni? Az egész falu Hajaséknak esik, oszt ne adj Isten, nem segít semmit...- Dehát ki a hibás, János gazda, vagy Kati?- Mind a kettő, véleményem szerint, de legjobban a Kati...- De miért? Hát nem olyan elesettek, hogy ne bírnák vagy hogy rászorulnának a koldus-pénzre? - méltatlankodik a pap.- Hát persze, hogy nem! De kapzsi, mint a szegény ember malaca. Azér’ a kis pénzér’ meg hummiegymásért, amit hoz, mikor meggyün. Ha látná a Főúr, hogy nekiesnek, hogy kicsalják tü-