A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

38- Én magam is - mint mondta - mélyen hívő ember voltam. Feleségem, aki pár éve hunyt el, szintén mélyen hívő lélek volt. Talán az, ami velem történt, vitte el időnek előtte sírjába. Egyetlen gyermekünk volt, aki elesett a világháborúban. Számomra az élet, míg oda nem jutottam, ahol most vagyok, - nem rejtett megoldhatatlan problémát. Egész lelki múltam, hitem, világnézetem, környezetem, családom olyan légkört teremtett számomra, hogy vagy nem hoztak magukkal problémákat vagy ha hoztak, azok feloldódtak, eltűntek, mint mikor az egészséges szervezet elintézi a beléje került ártalmas idegen elemeket.

... De aztán történt valami... Igen nagy bűnbe estem. Talán lehetne "égbekiáltó" bűnnek is nevezni... Amikor kijózanodtam, előszörmegrémültem. .. Utána kétségbeestem. Elvesztem -gondoltam - számomra nincs mentség. Senkinek sem mertem a lelkem kitárni, erre úgy sincsen bocsánat - gondoltam... Még két pap bátyámnak sem. Irtózatos küzdelem dúlt bennem. Kifelé nem látszott egy jó ideig. Persze ez óriási lelki energiákat emésztett fel bennem.

... Mivel úgy gondoltam, hogy problémámra a szokásos, az egyház által hirdetett csatornán keresztül, nincs megoldás, lelki egyensúlyomat pedig mindenképpen helyre akartam állítani, az a meggyőződés kristályosodott ki bennem, hogy erre csak egyetlen mód van; Elkeli veszíteni a hitemet! Ha nem fogok többé hinni, nem lesz többé lelkiismereti nyugtalanság és béke, nyugalom költözik szívembe, agyamba... Rengeteget olvastam abban az időben, hogy új életfilozófiámat felépítsem...

... Egy szép napon aztán arra ébredtem, hogy most már nem "hiszek". Megöltem a hitemet. Elvesztettem a hitemet. Helyét elfoglalta az új életfilozófiám és nagyon jól megvoltunk egymással. Jó ideig tényleg felszabadultnak éreztem magam. Olyan érzés volt ez, mint mikor hosszú évekig tartó börtönviseltség után végre kiszabadul valaki. Mivel hosszú ideig minden energiám és figyelmem arra összpontosult, hogy a külső látszatot környezetem előtt megőrizzem, hogy kialakítsam - mint említettem - új világnézetemet, no meg ott volt a felelősségteljes munkaköröm,is, amit pontosan el kellett látnom, mint egy gép, melyet beállítanak egy bizonyos munka elvégzésére és járatnak szüntelen... De most, hogy a kívánt eredményt elértem, megszabadultan a "hitemtől" - kezdtem szétnézni a világban. Magam körül. Az emberek, a munka, a természet, a folyó események mind érzékeimnek rohantak. S ahogy most "hitnélküli" szemmel néztem azokat, hit-nélküli fülemmel hallgattam őket s hit-nél-