A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

39

küli szívemre, agyamra, lelkemre hatottak... rádöbbentem, hogy "nincs a világon vesztes csak én". Most döbbentem rá eleven érzéssel, hogy mit jelent egy művelt embernek a hit. Hogy milyen veszteség, amikor a hit megszűnik élet-elemünk lenni...

Itt megszűnik a napló. Sok minden más akad lapokon keresztül. Talán nincs is folytatása, - ijedtem meg. De megtaláltam a folytatást pár hét anyaga után;

... A veszteség fájdalma - beszélteti tovább a napló titokzatos egyéniségét - olyan erővel hatott rám, hogy a rövid kis megkönnyebbülés egy új fajta kín-tengerbe merült.

... Vegyük először egyetlen fiam elvesztését. A háborúban. Míg hitem volt, a sebek begyógyultak. A fiamért mondott imák, évfordulós szentmisék édes megnyugvás érzésével töltöttek el. Találkozni fogunk. Hazafias büszkeségem is segített, hiszen hitemmel együtt mélységes hazaszeretet is élt szívemben. A hazáért áldozta életét. A fiam elvesztése azonban - most annyi év után - szinte kibírhatatlan kmt jelentett. Por és hamu. Volt - nincs! Valóságos dühöngés fogottéi a háborúk esztelenségének gondolatára. Vad gyűlölet égett bennem mindenki iránt, aki elindította, folytatta, része volt benne. Ha csak a nevüket olvastam vagy hallottam, szerettem volna őket sírjukból előhúzni és még porukat is lábammal taposni

__

... Aztán a feleségem. Addig, míg hittem, Isten előtt hitvestársamat láttam benne, gyermekem áldott anyját. Bájos női méltóságot. Egy másik titokzatos lényt, akit Isten utamba hozott és összekötötte vele életemet...

... Most? - O, még beszélni róla is szentségtörés - egy nőt látok benne. Az emberi faj egy nőstényét minden gyöngeségével és hibájával, nemének ravasz évezredes létért való küzdelemben kifinomult fogásaival... Egy tőlem különböző ösztönöktől vezetett másik majom-ivadék... Hát mi a különbség egy tehén és egy asszony közt új világnézetemben?!

... Sokat gondoltam a "farizeus" új humanizmust prédikáló új prófétákra, akiktől vártam problémám megoldását. Prédikálnak egy hit-nélküli tisztán természeti síkon elképzelhető: magasabb rangú emberi életformáról. Ez csak parfümözött trágyadomb. Illúzió és öncsalás. Ha az embernek nincs hite, csak hím és nőstény létezik akármilyen kultúr-mezbe is öltöztetjük, akik bizonyos farizeusi külső formák köz igyekeznek élvezhetővé tenni a nyers, durva valóságot. Ha az ember radikális, ez az új álca szertefoszlik.