A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
14 sát, az fog még majd (Istenhez) kiáltani, de Isten nem fogja őt hallani". Ismeretes, mennyire sürgeti Krisztus az irgalmasság testi cselekedeteit. Ezekgyakorlása vagy elhanyagolása mérvadó lesz az utolsó ítéleten. Mert a szívtelenség megsértése az isteni szeretetnek. "Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét; hogyan él abban Isten szeretete?" (íján. 3,17.) "irgalom nélkül sújtja az ítélet azt, aki nem gyakorol irgalmasságot". (Jak. 2,13.) / Az ősegyház nagyon kom olyan vette az Ur ide vonatkozó parancsát. Ott nem volt ínséget szenvedő, segítségére siettek a testvérek. Gyűjtést rendeztek, szeretetlakomákat tartottak, diákonusokat rendeltek a szegények gondozására. Az alamizsnaadás istentiszteleti cselekmény volt, összekötve a szent áldozattal. A püspök felülvizsgálta az igényeket és elejét vette a visszaéléseknek. A szentatyák igen sokszor beszélnek az alamizsnaad'ás kötelező voltáról, néha oly nyomatékkai, hogy az szinte túlzottnak látszik. Aranyszájú Sz. János szinte unalomig sürgette az alamizsnát a szegények érdekében. Csak a Máté-evangéliumot magyarázó beszédei- benmintegy negyvenszer szól az alamizsnáról. Egyszer, télvíz idején, jól előkészített beszéddel a fejében, a templomba sietett. Szeme a köztéren az ott didergő szegényekre és nyomorultakra esett. A látvány úgy megindította, hogy előre elkészített beszédét elhagyva, rövid gondolkodás mtán egy új és nagyszerű beszéddel lépett föl a szegények érdekében. Sz. Ágoston a 147. zsoltár magyarázatában mondja: a gazdagok fölöslege a szegények tulajdona. Idegendolog van birtokodban, ha fölösleged van. Aranyszájú Sz. János és Sz. Jeromos fontosabbnak mondja az alamizsnát, mint a templom díszítését. Napjainkban más világ van. A legtöbb államban szociális törvényhozás sokat segített a nincstelen és nyomorgó rétegeken. Nagy nemzetközi szervezetek iparkodnak segíteni azokon az ezreken és milliókon, akiket természeti csapások; árvíz, földrengés, szárazság és egyebek érnek. Ezeket a csapásokat mintha azért is engedné meg a Gondviselés, hogy nagyobb emberi közösségeknek is módjuk legyen irgalmasságotgyakorolni. Mindezek ellenére szükség lesz mindigaz egyéni keresztény szeretetre is. "Szegényekmindig lesznek veletek" - mondotta az Ur; hajótöröttek, betegek, szerencsétlenek, szégyel- lős szegények. Más az, ha valakin hivatalból, a törvény parancsára, és más, ha együttérző szívvel, keresztény szeretettel segítenek. A személyes felebaráti szeretet képes leginkább megítélni az egyéni szükségleteket. Ez a szeretet fölemeli, vigasztalja a szegényt éskitágítja szívét Isten szeretetére.
