A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

15 Az alamizsnaadás bizonyos körülmények közt szigorú köteles­ség, a közös emberi természet köteléke és az Úr parancsa folytán. Az erkölcstan tanárai bonyolult szabályokat állítanak össze; ki, kit, mennyivel köteles segíteni. A keresztény szeretet nem sokat latol­gat, hanem segít ott ahol kell és amennyire lehet. Tudomást veszünk egy szegény betegről. Mily jól esik'neki egyszer egy könnyebb, be­tegnek való étel, egy kis befőtt, erősítő ital! Mily szép, ha valaki meghí az asztalához egy szegény gyermeket, aki soha sem látott jobb napokat! E^y szegény özvegynek mily jól jönne néha egy kis pénzbeli segítség! Es ez a figyelmes, nagylelkű szeretet leginkább gazdagítja az adakozót; szívét nemessé, résztvevővé teszi, nagy érdemeket sze­rez az Ur előtt, hiszen amit Őérte a szegénynek adunk, azt az ő sza­vai szerint Neki adjuk! Egy szegény sorsú ember beszélte el ezt a kis esetet. Dolga akadt egyszer egy üzletben. Történetesen ugyanakkor betévedt oda egy koldus is, de kiutasították. A szegény ember megszánta és adott neki egy bizonyos pénzösszeget. Rövid idő múlva ennek az összegnek pontosan a százszorosa állított be hozzá! Aki akarja, nevezheti ezt véletlennek; biztos azonban, hogy az Úr nagylelkűen fizeti vissza a szegénynek nyújtott alamizsnát. Hogyan adjunk alamizsnát? Először is jó szándékkal; "mint az Úrnak, és nem mint embereknek". Végső fokon Isten szeretete indít bennünket, hogy embertársunkkal jót tegyünk. Azután szeretettel! Ezt kell kiéreznie a szegénynek. Hadd lássa, hogy vannak még lel­kek, akik szívből követika szeretet vallását! A jó szó, abarátságos, mosolygó arc, a finom tapintat, mely alamizsnánkat kíséri, enneka szeretetnek legyen kifejezője. "Minden adományodnál mutass barát­ságos arcot". (Sirák 35, 8.) Alamizsnaadásunk legyen okos is; ne segítse elő a munkakerülést, az iszákosságot. Végül is gondoljukmeg, hogy mindnyáj an Isten koldusai vagyunk, Hányszor rimánkodunk Hozzá irgalomért, segítségért. Mi is irgal- masok akarunk lenni, hogy irgalmasságot nyerjünk! "Az igazi természettudós nem lehet istentagadó. Akinek al­kat ma van olyan mélyen betekinteni Isten műhelyének titkai­ba, mint nekünk, az csodálni fogja Isten mindentudását és örök rendjét, és alázatosan térdet hajt őelőtte". (Madler)

Next

/
Oldalképek
Tartalom