A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

42

tekmár az ókorban is luxusvillák. A hivataluk által a városhoz kötött méltóságok a nyári meleg ellen ide menekültek. A tengerről jövő szellőt is elsőnek kapták és a kilátás akkoriban is olyan pompás lehetett, mint most.

Amikor Péter apostolt a vesztőhelyre kísérték Néró hídján áthaladva a császár magánkertjeibe lépett. Néró Domitia Lepidától, nagynénjétől örökölte ezt a tekintélyes fundust és úgy látszik, a gazdag rokon szelleme nem kísértette a kertekben szórakozó császárt. Hamar elfelejtette, hogy Domitia ételébe az ő parancsára kevertek mérget. De Néró kertjei nyüzsögtek a hajléktalanoktól. A nagy tűzvész után ugyanis a császár itt építtetett barakkokat és adott lakást azok egy kicsinyke részének, akik a városégés következtében mindenüket elvesztették.

Róma égése nem egy romantikus regénynek és kápráztató filmnek alkotta eddig legnagyszerűbb jelenetét. De nincs az az írói fantázia és rendezői lehetőség, amely ezt a katasztrófát csak megközelítően is ábrázolni tudná. Rómában a nyár legmelegebb napjai július második felében vannak. Masem ritkaság, hogy a tikkasztó hőségben a szénává száradt fű egy üvegszilánk fókuszában meggyullad. Hogy valami hasonló öngyulladásról volt-e szó, vagy csakugyan Nérógyúj- tatta fel a várost, hogy a sikátorok helyén sugárutakat és azok két oldalára modern palotákat építsen, ezt senki történész sem tudja kideríteni. Tény az, hogy 64. július 19-én a Palatinus és Celius domb között egy ház, majd hamarosan az utca égni kezdett. Amikor a kora délutáni órákban a tengerről megérkezett a szél, már az egész negyed lángokban állt. Hat nap hat éjjel égett a város. 14 kerületből csak négyet kerültek el a lángok. Háromból csak hamu és zsarátnok maradt, hétben meg csak az üszkös falak álltak. A zsúfolt világváros szíve nemcsak az egymásra hányt bérházak, nyomortanyák piszkos, egészségtelen tömkelegé, hanem számos nagyszerű épület és műemlék is a tűz martalékává lett.

Elsőnek a cirkusz égett le, aztán Tacitus Évkönyveinek beszámolója szerint (Annales XV. 51.) templomok és középületek egész sorát pusztította el a tűzvész. így Servius Tulliusnak a Hold istennő tiszteletére emelt templomát, Arcadius Evandrusnak Herkules tiszteletére állított oltárát, Jupiternek azt a templomát, amelyet Romolus szentelt föl, Vesta szentélye is leégett és sok minden más elpusztult - írja Tacitus - sok olyan hadi győzelmekben szerzett kincs, nagyszerű építészeti alkotás, amelyet akármennyire is szép az újjáépített város, az idős nemzedék elfelejteni nem tud soha. Pótolhatatlan