A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

42 tekmár az ókorban is luxusvillák. A hivataluk által a városhoz kötött méltóságok a nyári meleg ellen ide menekültek. A tengerről jövő szel­lőt is elsőnek kapták és a kilátás akkoriban is olyan pompás lehetett, mint most. Amikor Péter apostolt a vesztőhelyre kísérték Néró hídján át­haladva a császár magánkertjeibe lépett. Néró Domitia Lepidától, nagynénjétől örökölte ezt a tekintélyes fundust és úgy látszik, a gaz­dag rokon szelleme nem kísértette a kertekben szórakozó császárt. Hamar elfelejtette, hogy Domitia ételébe az ő parancsára kevertek mérget. De Néró kertjei nyüzsögtek a hajléktalanoktól. A nagy tűz­vész után ugyanis a császár itt építtetett barakkokat és adott lakást azok egy kicsinyke részének, akik a városégés következtében minde­nüket elvesztették. Róma égése nem egy romantikus regénynek és kápráztató film­nek alkotta eddig legnagyszerűbb jelenetét. De nincs az az írói fan­tázia és rendezői lehetőség, amely ezt a katasztrófát csak megköze­lítően is ábrázolni tudná. Rómában a nyár legmelegebb napjai július második felében vannak. Masem ritkaság, hogy a tikkasztó hőségben a szénává száradt fű egy üvegszilánk fókuszában meggyullad. Hogy valami hasonló öngyulladásról volt-e szó, vagy csakugyan Nérógyúj- tatta fel a várost, hogy a sikátorok helyén sugárutakat és azok két oldalára modern palotákat építsen, ezt senki történész sem tudja ki­deríteni. Tény az, hogy 64. július 19-én a Palatinus és Celius domb között egy ház, majd hamarosan az utca égni kezdett. Amikor a kora délutáni órákban a tengerről megérkezett a szél, már az egész ne­gyed lángokban állt. Hat nap hat éjjel égett a város. 14 kerületből csak négyet kerültek el a lángok. Háromból csak hamu és zsarátnok maradt, hétben meg csak az üszkös falak álltak. A zsúfolt világvá­ros szíve nemcsak az egymásra hányt bérházak, nyomortanyák pisz­kos, egészségtelen tömkelegé, hanem számos nagyszerű épület és műemlék is a tűz martalékává lett. Elsőnek a cirkusz égett le, aztán Tacitus Évkönyveinek beszá­molója szerint (Annales XV. 51.) templomok és középületek egész sorát pusztította el a tűzvész. így Servius Tulliusnak a Hold istennő tiszteletére emelt templomát, Arcadius Evandrusnak Herkules tisz­teletére állított oltárát, Jupiternek azt a templomát, amelyet Romolus szentelt föl, Vesta szentélye is leégett és sok minden más elpusztult - írja Tacitus - sok olyan hadi győzelmekben szerzett kincs, nagy­szerű építészeti alkotás, amelyet akármennyire is szép az újjáépí­tett város, az idős nemzedék elfelejteni nem tud soha. Pótolhatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom