A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

43

értékeket veszített el örökre a város. Gondolhatjuk, hogy az egyhetes borzalom után, amelynek napjaiban ezrek sültek össze a sikátorok mélyén, mert a szél elvágta a kiutat, milyen feladatok elé kerültek a hatóságok. Nemcsak lakást kellett találni a nincstelenné vált tömegnek, hanem bűnbakot is. Még füstöltek a falak és a beomlott portikusok alatt nem hunyt ki a zsarátnok. A nép lelkében lassan tüzet fogó hangulat azonban sokkal veszedelmesebbnek ígérkezett, mint Róma hatnapos égése. A suttogó propaganda azt terjesztette, hogy maga a császár, Néró gyújtotta föl a várost.

Akármennyire is gyorsan ment az újjáépítés és akármilyen bőkezűen vállalta a költségeket a császár, a szóbeszéd nem akart elülni. Néró számolt avval, hogy trónját egy lepke is meg tudja ingatni, nemhogy szilárd maradhatna az ellene irányuló tömeg ellenszenve, sőt gyűlölete közepette. Ezért hárította a felelősséget a keresztényekre. Tacitus a ravasz császár manőverét így írja le: "Néró, hogy az ellene hangoztatott vádnak véget vessen, a keresztényeket vádolta meg a város felgyújtásával. Ravaszul kiagyalt kínzásokkal meg is büntette őket. Tehette, mert a nép a keresztényeket az általuk elkövetett bűntények miatt gyűlölte. Ennek a szektának az alapítóját Tiberius uralkodásának az éveiben Pontius Pilátus helytartó halálra ítélte. De ez a nyomorúságos babona csak ideig óráig tűnt el, aztán újra életre kapott; nemcsak Júdeábán lett ismét erős, ahol keletkezett, hanem Rómában is elterjedt és itt mindenféle kegyetlenségnek és aljasságnak lett az okozója". Láthatjuk, hogy Tacitus jelentése (Ann. XV. 44.) híven tükrözi az akkori közfelfogást. Ilyen hangulatban nem volt nehéz elhitetni Nérónak, hogy Rómát a keresztények gyújtották föl. S ezért Róma népe nem találta kegyetlenségnek mindazt, amivel a császár a város felgyújtását a keresztényeken meg akarta torolni. A gyújtogatással vádolt keresztények fölgöngyö- lítéséről is beszámol Tacitus. "Először azokat tartóztatták le, akik bevallották bűnüket. Ezek kihallgatása nyomán hatalmas tömegről bizonyosodott be nem is csak a gyújtogatás vétke, hanem az egész emberiség ellen irányulógyűlölet". Mai nyelvre lefordítva, az ügyészség a fönnálló államrend elleni szervezkedés vádját emelte a keresztények ellen. Tacitus nem fukarkodik annak leírásával, hogy az államellenes szervezkedést a birodalom hatóságai mint torolták meg. A keresztényeket vadállatok bőrébe varrták és így vetették a kutyák elé. Sokat közülük keresztre feszítettek, megégettek, mások naplemente után mint eleven fáklyák égtek el. Néró kertjeiben így szórakoztatta a népet. Kocsiversenyzőnek öltözve hajtotta lovait föl-le a tömegben és gyönyörködött annak ünnepi szórakozásában. Nérókért-