A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
44 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK /1 szerzetesi élőt i»lvir«íSz*isa Afrikában Az átalakult Afrika. TT , Hogy a szerzetesi elet jelentősegét kellőképpen fölmérhessük Afrikában, ahhoz föltétlenül mérlegelnünk kell azt a lényeges átalakulást, amelyen ez a földrész átment a legutóbbi 1-2 évtized alatt. Ez az átalakulás röviden így fejezhető ki: Afrika népei, a hosszú gyarmatosítási korszak helyett a fölszaba- dultság, önállóság keretében keresik boldogságukat, politikai, gazdasági és kulturális kibontakozásukat. Természetes, hogy az egyház helyzete is lényegesen megváltozott az új létkeretek közt. A gyarmatosított népek régebben az egyházra inkább mint vala- minépgondozó intézményre tekintettek, amely - más, agyarmatosító államokból jövő szeretet-intézmények példájára - a nyomorgó néposztályok anyagi szükségleteiről akart gondoskodni. Az egyháznak elsődleges vonása; természetfölötti jellege sokak számára vagy teljesen ismeretlen maradt, vagy legalábbis erősen a háttérbe szorult. Most, a gyarmatosítás megszűntével, az egyházról ki kell tűnnie annak, hogy nem volt csupán eszköz a gyarmatosító hatalmak kezében, hanem hogy a gyarmatosító hatalmaktól teljesen független és különböző társaság. Mégpedig azzal a sajátos rendeltetéssel, hogy az emberek lelkének életével törődjék és hogy az összes embereket, akik Istenben és Jézus Krisztusban hisznek, Istennel is, egymás közt is egy óriási testvériségbe forrassza össze. Igazi testvériség. Az afrikai népek egész jövője függ attól, hogy s ikerül-e ennek a törekvésnek valóra válnia, amely egy hitbe, egy nagy természetfölötti családba és testvériségbe akarja tömöríteni az összes embereket. Egyébként ugyanis a kommunisták által hirdetett nagy egység és testvériség fogja tőrbe csalni őket; egy olyan egységbe, amely elveti Istent, és éppen ezért elveti az ember belső szabadságát és személyi méltóságát is. Ahol nincs Isten, ott nincs se emberi jog, se személyes szabadság, hanem az emberekre az állam jármába fogott
