A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
45 rabszolgák sorsa vár. Sokan a magunk bőrén tapasztaltuk, hogy mi volt az a "fölszabadulás", amit a kommunisták hoztak szegény hazánk és népünk számára... Nos: Afrikát ettől a második rabszolgasorstól csak Krisztus tanításának elfogadása védheti meg. Krisztus egyházának viszont tel- jesenbelekell épülnie az afrikai népek életébe; nem szabad "idegenként" szerepelnie, hanem mindenben az afrikai népek "lelki hazájává" kell válnia. Ennek a föltételnek a megvalósításához nyilvánvalóan minél nagyobb számú bennszülött papságra és minél több, vallását példásan gyakorló világi hívőre van szükség. A szerzetesek jelentősége. Ám a bennszülött papságon és a példás világiakon kívül egészen kivételesen nagy szerep jut a szerzetesrendeknek is! A szerzetesek ugyanis sajátos életföladatukká teszik azt, hogy minél tökéletesebben megvalósítsák a természetfölötti életet. Éppen ezért életpéldájukkal mutatják be, hogy Krisztus tanításának követése mennyire átalakíthatja az embert. Nem csupán szavakkal, oktatásokkal, hanem elsősorban cselekedettel hirdetik meg az igaz vallást, amely Isten gyermekeivé avat és a legszentebb testvériséggel ölel át minden Krisztus-hívőt. A szerzetesek, férfiak és nők egyaránt, leginkább alkalmasak arra, hogy lelkileg vezessék és kiképezzék az afrikai népeknek válogatott fiait-leányait, hogy azok azután népük körében megszilárdítsák és fölvirágoztassák az egyházat. Ezen az úton a különféle szerzetesrendek rendházai és zárdái a katolikus hit terjesztésének igazi fellegváraivá lesznek. Mégpedig annál hatásosabban, minél inkább Afrika fiai és leányai foglalják el a szerzetesházak szerény kis celláit, a külföldről jött és úttörő szerzetesek helyett. Hála Istennek: Afrikában a szerzetesi hivatások eléggé szépen virulnak. A bennszülött férfi szerzetesek száma az 1959. év végén 9750 körül mozgott, a bennszülött nővérek száma pedig 45 600 körül. Afrikának 29 millió körül járó katolikusainak még sok Istennek szentelt szerzetesre és apácára van szükségük, hogy a "sötét világrészt" egészében beárassza Krisztusnak itt és az örökkévalóságban boldogító világossága! Ezért kéri Szentséges Atyánk Jézus Szíve hónapjában, hogy minden bizalmunkkal ostromoljuk az eget azért, hogy a "szerzetesrendek virágozzanak föl Afrikában".
