A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
24 s volt miről emlékezni bőségesen. Elővették a családi albumot. A lőcsfalvi pap elnézte a nagy családi képet.- Szép nagy család, - hümmögi a pap tésztával teli szájjal.- Hát meghiszem azt, - állapította meg büszkén az öreg.- Te Boris, emlékszel még, hogy kezdődött? Mondanád el a Főárnak.- Hát az úgy volt,kezdi Boris mama, hogy mikor jegyben jártunk, János épp ott vót nálunk, mikor jött a Szent Család szállást keresni. Még akkor nem a Főúr vótt itt a pap. Hogy is lehetett vóna! No, mondom, hát a János annyira meg vótt hatódva tüle. Ahogy beszélgettünk, mondom nekie, hogy minden kis gyerek, aki születik, olyan mint a kis Jézus, oszt szállást keres, hogy befogadik-é.. .Azt mongya erre a János: - Ugy-i Boris, mi se utasitsuk el? Hát így kezdődött, oszt láttya a Főúr, mi lett belőle...- Tudják mit, - mondja erre a pap, ahogy a családi képet nézegette, nem lenne-e érdekes, ha mondanának néhány esetet a családról, ahogy eszükbe jut, kirül mit...- Hát hiszen akadni akad sok is, - bámult az öreg a füst karikák után, miket pipájából eregetett. De oszt forgasd az eszed kerekít anyjuk, a tiéd mindig is jobban forgott, mint az enyim. Tudja, Főúr, az enyim mán rozsdásodik, - huncutkodott az öreg.- Hát a János fiúnkról jut eszembe, - kezdi az öreg - mán akkor Pesten lakott, tudja most raktáros Soroksáron a sörgyárnál, hogy egyszer gyűtt a level tüle, hogy keresztiével kén neki, mer’ hogy esküdni akar. Jövök a paphoz, még akkor más vótt itt a pap, oszt keresi, keresi a sok nagy könyvben... De biznyég se híre, se hamva az én Jani fiamnak. Mongya a pap: - No, itt valami hiba van. Vagy nem hozták keresztelni a fiút, vagy a pap nem írta be. - Mondok erre, hogy minek néz minket a Főúr, pogánynak, vagy mi. Mán csak tudom, hogy megkereszteltettük. S kezdtem a papokat magam sem tudom hová rakosgatni, hogy biztos az nem írta be. - Hát, mondok, most osztán mi lesz? - No, de kiigazította a papunk, jó ember vótt, Isten nyugosztalja. Magam is, anyjukom is, meg a koma-kománé eskü alatt állítgattuk, hogy megkereszteltettük, oszt a papírt elküldtük. Jó is lett.. Erre Boris mama elmosolyodott: Az semmi, de Julis lányom. Az vótt csak valami, hogy az Isten áldja meg annak az ügyvédnek az
