A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
25 eszit. Mert az eligazította ükét.- No, hát mit kellett ott eligazítani? - kérdi kíváncsian a pap.- Tudja Győrben laknak. Rendőr azura a városnál. Nem jóéletük vótt. Szegény Julis sokat panaszkodott. Tuggya, Főúr, milyenek a városi emberek. El akart válni tüle. El is ment az ügyvédhez. De a Julis lányom is jó firma lehet, mert azt mongya az ügyvédnek, hogy bosszút akar állni az urán, azt akarja, hogy fájjon néki a válás. No mondja néki az ügyvéd, hogy akkor vóna egy jó tanácsa. Menjen haza, oszt legyen hozzá nagyon kedves, főzzön neki jó ételt, teljesítse minden kívánságát. Oszt mikor láttya majd, hogy az ura mennyire szereti, oszt nem tudja magát nélkülözni, akkor kezgye mega váló- pört. Az biztos fájni fog neki. Hát vagy három hónap múlva látja a Julis lányom, hogy úgy is lett, ahogy az ügyvéd mondta. Erre elmén az ügyvédhez megint. No, - mondja az ügyvéd, akkor most jöhet a válás. - Válás? - mondja Julis. Aztosztán nem! Azóta egymásba szerettünk, oszt nem válunk. Meg is vannak szépen, hála a jó Istennek!- Hát furfangos ügyvéd volt, - azt biztos, hagyta helybe a pap, de úgy látszik jó keresztény is lehetett...- Hanem anyjuk, mondd csak el a Főúrnak, a Rózsi lányunk kis fiát, a Janikát, - biztatja az öreg feleségét.- Hát az is érdekes! Most mondta el Rózsi, mikor az aranylakodalom volt. Hát a legkisebb fia, a Janika, most harmadikba jár. Ük Fonyódon vannak. Az ura kertész. Hát egy nap jön haza pityereg- ve Janika az iskolából.- Ki bántott Janikám, - kérdi az anyja.- Ugye édesanyám, hogy a gólyanéni hozott engem maguknak?- Hát persze, hiszen mondtam neked...- Mert a tisztelendő bácsi, a hittanórán azt mondta, hogy nem igaz!- Hát mit mondott, kezdett szörnyűködni a Rózsi lányom.- Hát azt mondta, hogy apuka meg anyuka nagyon szeretik egymást, ahogy az oltárnál megígérték a jó Istennek, és a jó Istennek ez nagyon tetszett, azért adott engem maguknak. Szegény Rózsi azt se tudta melyik lábára álljon, mit is feleljen.- Hát mit felelt neki? - kérdi élénken a lőcsfalvi pap.- Hát csak azt, hogy persze, hogy a jó Isten adott téged nekünk, de a gólyanénivel küldött el!
