A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

41 ő emlékezetére megújítsák ezt a vacsorát, ahol ő maga lesz a tápláló kenyér és szomjúságot oltó bor. Mikor összejöttek, az apostol elmondta Krisztus életét és cse­lekedeteit. Mikor már sok keresztény csoport alakult, leveleket küld­tek és ezeket olvasták fel. Ez volt a Mise tanító része, ez ma is. A pap az oltárhoz lép és előkészületül zsoltárt imádkozik, majd könyörög Istenhez, az Ur megbocsátó irgalmát hívja közénk. Azután következnek a levelek: Sz. Pálé, Sz. Péteré vagy Sz. Jánosé. Ezek a levelek irányítások lelki életünkben. Krisztus lelkét közvetítik, Is­ten ránk vonatkozó akaratát tolmácsolják, életünket Isten terveihez mérik. Milyen jó, hogy most már nemcsak a pap hangja hallatszik, hanem a hívők közül olvassa valaki ezeket a leveleket! így közös ál­dozatra készülünk, mindenki jelen van, nemcsak test szerint, hanem aktív részvétellel is. Nálunk vasárnap egy kispap, akit az idén fog­nak szentelni, olvassa az evangéliumot. Az evangéliumok életünk el­igazításának legfőbb forrásai; figyelemmel kell hallgatnunk az utána következő homiliával (szentírásmagyarázattal) együtt. Ennek a szel­lemi, lelki tanításnak elégnek kell lennie egy hétre a következő vasárnapi Miséig! Maga a Mise-áldozat ezután következik. Lényege, hogykenye- rünket és borunkat, - ezek az adományok minket képviselnek, - fel­ajánljuk Istennek. Az átváltozásban, Krisztus ígérete szerint az 0 testévé és vérévé válnak. A teljes miserészvétel akkor teljesedik be, hogyha a fölajánlott kenyeret és bort, melyek Krisztussá válnak, az áldozásban magunkhoz vesszük. Valaki így határozta meg a Mise lényegét: olyan az, mint a legdinamikusabb és legszebb földi szere­lem: az ember felajánlja magát annak, akit szeret (eljegyzést köt ve­le); átadják magukat egymásnak (házasságot kötnek); és az áldozás­ban a házasság eksztázisát teljesítik be. Emlékszel a Főparancsra? Szeresd Uradat Istenedet minden erődből, teljes elmédből... Az em­ber és Isten szeretetének a legmagasabb, gyakorlati megvalósulása a teljes részvétel a szentmisében. Krisztus, a tanító, a megváltó, a kegyelem adója lép az életünkbe. Átadjuk magunkat neki s ő magát adja cserébe értünk. 0, bár lenne legkedvencebb könyved a Misszálé! Bár lenne legnélkülözhetetlenebb élményed a részvétel a szentmisé­ben! Készakarva kerülöm a "misehallgatás" szót. Misét nem hallga­tunk, azon részt veszünk. Annak része kell, hogy legyünk! Ha, mint előbbi levelemben írtam annyira Istenben élünk, moz­gunk és vagyunk, kapcsolatunkat vele állandósítanunk kell. 0 a te­remtőnk, teremtése színterén, a földön élünk. O jelen és örök éle­

Next

/
Oldalképek
Tartalom