A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
42 tünk Atyja, gyermekei vagyunk. Fia, az emberré lett Krisztus útitársunk; emberi életet élt itt a földön; a mi, a te emberi életedet élte. Figyelnünk kell, hogyan élt, mit mondott, mit tett. 0 a legfőbb kalauzunk életünk útján. Visszahelyezett minket az Isten-gyermekség kegyébe, ő a megváltónk. A harmadik isteni Személy, a Szentlélek a lelke egyházának; vigasztaló, irányító, jóravezető Lelke lelkiismeretünknek. Isten nem húzódott vissza láthatatlan trónjára, itt van valóságban közöttünk teremtő, megváltó és megszentelő munkájával. Azért minden reggel, ha felkelsz - akár öltözködés vagy mosdás közben is, ajánld fel neki magadat, hogy a napot tetszése és segítsége alatt töltsd el. Minden este vegyél számot napodról. Kérdezd meg; méltó voltál-e arra, hogy képére és hasonlóságára teremtett? Az ima, a reggeli és esti felajánlás meg számvétel állandó, biztos kapcsolatot teremt közted és Isten között. Értelmet és jelentőséget ad iskolai munkádnak. Másképpen társalogsz, nézel barátaidra és ismerőseidre, másképpen látod szüleid szerepét életedben. Jövődre úgy készülsz, hogy nemcsak tengsz-lengsz, hanem terveid vannak; ki akarod képezni, nevelni magadból a legjobbat. A megtisztító gyónások lelkedet érzékennyé és késszé teszik Isten szavának befogadására és követésére. A szentmise áldozatban való teljes részvétel, a gyakori áldozás felépíti benned az Isten országát, melyért a Miatyánkban imádkozunk. Mindehhez fegyelem, önellenőrzés, kemény önnevelés szükséges? Van-e élet, érdemes és értékes élet nélkül? Nem nehéz az önfegyelem, ha van ok amiért fegyelmezed magadat. Társaid is jobban becsülnek, szüleid nagyobb örömére leszel, hiszen derűsebb, nyu- godtabb, kellemesebb leszel. Benned lakik az igazi öröm, Krisztus békéje, ami a legnagyobb emberi kincs. A legbiztosabb egyensúlyozó erő. Ezt az utat ajánlom, ezrek, milliók útját Krisztusban. Az ő békéje legyen veled, az igazi öröm, mely értelmet, értéket és reményt ad életedben megvalósítani mindazt, ami legfőbb vágyad; olyan emberré válni, aki önmagában, környezetében, Isten és ember előtt helytáll.
