A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Szeder Mihály S.J. 17 „PAPUCS” (A lőcsfalvi pap naplójából.)- Ott jön a Papucs! - súgtak össze a favágók az erdőben, mikor meglátták Kövér Gazsit jönni az úton. Hatalmas, nagy darab ember volt. Két méternél magasabb, robusztus, csupa csont és izom. Amit megfogott erős markával, az recsegett-ropogott. Neki csak fele any- nyi fejszecsapás kellett, hogy kivágjon egy fát, mint akárki másnak. Félelmet keltett már maga a megjelenése is, mertazona vidéken a legtöbb férfi a zömök fajtába sorolódott. Az embernek az volt az érzése; ha ez most lehúzna valakinek egyet, biztos saraglyában vinnék haza. Azért a többiek csak suttogva, a háta megett csúfolták. Még a "sok lúd disznót győz" mondás sem volt vigasztaló, mert még mindenki emlékszik arra a verekedésre, mikor legény volt és úgy rázta le magáról a többit, mint dühödt bika a kutya-falkát. Aki csak rá is nézett, szinte érthetetlen volt előtte az a csúfnév, amit ráakasztottak a többiek. Hogy lehet az ilyen félelmet parancsoló jelenség papucs alatt. Vagy talán a felesége még marko- sabb? Talán valami Amazon-féle? Ellenkezőleg. Törékeny porcelánbabának látszó asszonyka. Az biztos, hogy eszes, leleményes, jó háziasszony. A nyelve pedig éles volt, mint a beretva. A beretva pedig veszedelmes szerszám annak a kezében, aki bánni tud vele. A lőcsfalvi pap nagyon becsülte őket, mert példás családi életet éltek. Es szó, ami szó, de aki ismerte Gazsit duhaj legény korában s ösz- szehasonlította mostani viselkedésével, az határozottan nagy nevelő munka eredményét láthatta. Mert Gazsi az iszákos legény, ma nem iszik. Gazsi a mocskos szájú, ma ildomosanel tud beszélgetni, akár a főispánnal is. Gazsi, aki gyúlékony volt, mint a benzines rongy, s nem tűrt ellentmondást, ma megcsendesedett és tiszteli mások véleményét. Ezért a lőcsfalvi pap határozottan becsülte KövérGazsi- nét és nemigen szerette hallani, mikor Gazsit "lepapucsozták".
