A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

18

Amint Gazsi odaért munkahelyére, mint említettük, rögtönne- ki is látott. Lependerítette nagy kabátját az egyik kis fenyves csoport tövébe, beleköpött a markába s megragadta hatalmas fejszéjét és már csattogott s minden csapásra csak úgy repkedtek a szilánkok a megkeményedett hóra minden irányba. Mikor a fát dőlési irányába bemetszette, komája és kebelbarátja, akivel egy munka-párt képeztek, már jött is nagy kétnyelű fűrésszel, beigazították, aztánkét oldalról nekitérdeltek és elkezdték ide-oda húzni a fűrészt. Ügy néztek ki, mintha egy óriási nagybőgőn játszanának a vonóval, olyan ritmikusan hallatszott a fűrész sírása, nyöszörgése.- No, komám, szólt Palicska, ma befejezzük a szakaszt.- Ha az idő engedi, morogta Gazsi.- Remélem elgyüsz velünk az áldomásra, - kérdi Palicskakomája.

Mert ez régi favágó szokás, éppen olyan, mint a bokréta ünnepség, mikor a kőmívesek vagy az ácsok felhúznak egy új házat.- Tudod, hogy úgyse menek, minek kérded!- Nem enged az asszony, mi? - ilyen bizalmasságot csak a komájának engedett meg.- Nézd, Bódi, úgy is tudom, a hátam megett, csúfondároskod- tok velem. De nem bánom! Én tudom, hogy mi jó nekem meg a családomnak; kinek, mi köze hozzá?!- Hiszen nem azér’ mondtam, de furcsálljuk, hogy kimaradsz mindenbül. Hej, mikor még legénykedtünk, nem így vót a’! Te is benne vótál mindenben!- Az akkor vót! - szólt kurtán Gazsi.- De hát félsz a Nacátul vagy mi? Mert úgyis tudjuk, hogy ű nem enged!- Hogy már mintán? Hogy félek tüle? Ne beszélj marhákat, Bódi, hát csak fél kezemmel meglegyinteném, úgy szednék össze!- Hát mér' nem legyinted meg. Asszongyák, az asszony verve

jó?- Nem értei te ahhoz! A te asszonyod, az más...

No, itt abba maradt a dolog, mert a fa megreszketett, kiugrottak alóla s a fa, mint egy lekaszált óriás nagyot sóhajtott, majd irtó ropogással a kívánt irányba omlott. Még egy nagyot nyögött és holtan elterült a földön. Most aztán újra a fejszéhez nyúltak és kezdték legallyazni. A beszélgetésük újra megindult:- Te Gazsi, mint egyetlen komádnak, mondd meg nekem az igazat, - mert hiszen te is tudod, hogy nagyon megváltoztál, - hát