A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
47 13-án, mielőtt a jelenések helyére mennének, ő elviszi őket apaphoz Fatimába, ami úgyis útba esik, s csak néhány perces kitérést jelent. Ezzel otthagyta őket. Másnap már kora reggel ott volt a gyerekekért. Kijelentette, hogy elhatározta, ő is elmegy velük a jelenések helyére is. Hátha megtér, mint Sz. Tamás, ha lát. A gyerekek is, s Jácinta szülei is erősködtek, jobb, ha a gyermekek a nyájjal mennek, de végül mégis a városi tanácsos ravaszkodása győzött. A papnál megálltak, de az sem ment semmire sem a gyerekekkel ez alkalommal sem. Végül a tanácsos megint kocsira tette a gyerekeket, s Cova da Iria helyett a járás székhelyére hajtott velük. Ott megint faggatni kezdte őket, majd mikor semmire sem ment, börtönbe vetette őket néhány órára, majd pedig kivégzéssel fenyegette mindnyájukat. A gyermekek megijedtek, de nem tágítottak. Erre egyenként elvezettette őket egy hóhérképű alakkal, aki állítólag már elkészítette a forró olajat számukra. A gyermekek biztosra vették, hogy komoly a fenyegetés. Buzgón imádkoztak, míg rájuk került a sor. Az egész azonban csak lelketlen ijesztgetés volt. A gyermekek örömmel fedezték fel, hogy már halottnak vélt társaik élnek. Még egy kísérletet tett meggyőzésükre a tanácsos, s mikor ezzel is kudarcot vallott, augusztus 15-én visszaküldte őket Fatimába. A hiába összegyülekező tömeg két nappal ezelőtt kis híján meglincselte volna a gyermekek elrablóit, ha Jácinta apjának nem sikerült volna lecsillapítani a hangadókat azzal, hogy a büntetést Istenre kell hagynunk. így csalódottan ugyan, de rendzavarás nélkül szétoszlottak. A következő vasárnap, augusztus 19-én, délelőtt a gyerekek szokás szerint kiterelték nyájukat egy közeli legeltető helyre. Jácinta helyett testvére János ment el. Lúcia egyszercsak felfigyelt a levegőben észlelhető változásra, ami a jelenéseket szokta megelőzni. Gyorsan elszalajtotta Jánost Jácintáért, s az lélekszakadtan meg is érkezett, még időben. A szokásos fény felvillanás után megjelent nekik az Úrnő, egy bokor fölött lebegve. Lúcia szokásos kérdésére, hogy mit kíván tőlük, így felelt:- Menjetek el továbbra is 13-án Cova da Iriához, és naponta imádkozzátok el a rózsafüzért. Az utolsó hónapban véghezviszem a csodát, úgyhogy mindenki hinni fog. Lúcia erre megkérdezte őt, hogy mit tegyenek azzal a pénzzel,
