A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

48

amit eddig a nép a jelenések helyén hagyott. Az Umő úgy rendelkezett, hogy egy része a Rózsafüzér Úrnőjének ünnepét, a másik része pedig a majd építendő kápolnát szolgálja.

A következő kérés néhány beteg meggyógyítására vonatkozott, s az Úrnő megígérte, hogy egyesek meggyógyulnak majd közülük az év folyamán. Majd így folytatta:- Imádkozzatok, nagyon sokat imádkozzatok és hozzatok áldozatokat a bűnösökért, mert sok lélek megy a pokolba, mivel nincs senki, aki értük áldozatokat hozna és imádkozna.

Ezzel eltávozott kelet irányában és eltűnt.

A gyermekek ágakat vágtak le a bokorról, amely fölött az Úrnő megjelent, és boldogan vitték haza. Jácinta apja, sőt még Lucia anyja is csodálatos illatot éreztek áradni ezekből az ágakból. Ennek ellenére Lucia anyja még mindig azt tartotta, hogy esztelenség feltételezni, hogy az Istenanya az ő lányához hasonló teremtéseknek jelenjen meg. (Folytatjuk)

HA BECSÜLETESEK VOLNÁNK

Isten felé, vagyis ha életünknek megfelelően imádkoznánk, akkor kb. így kellene megfogalmaznunk a "Miatyánk" szövegét:

Ml ATYÁNK,

akiről egyesek nem tartják lehetetlennek, hogy ott lakozol a mennyekben,

meg kellene szentelnem a nevedet, mert országodnak el kellene jönnie és akaratodnak meg kellene történnie itt a földön.

Megkaptam ugyan mindennapi kenyeremet,

de vajon megbocsátottad-e vétkeimet? Mert én bizony nem bocsátottam meg azoknak, akik ellenem vétettek.

Belevittem magamat különféle kísértésekbe és emiatt azután

képtelen voltam kiszabadítani magamat a gonosz karmaiból.

Ez így van, Uram!