A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
10 Nem az égboltozat látható kékjét és vándorfelhőit figyeli, hanem azon túl, az örök igazságokat. Melyek az Időtlenből jöttek és Krisztusban lettek közöttünk testté. A kert most elhanyagoltan hever a kastély lába körül. Messze sugárutak zúgása hallatszik. Az élet nem áll meg, autókerekeken szalad odakint. A fák között mókusok ugrálnak. Makkot gyűjtenek télre. Nyulak osonnak elő a bokrokból. Falánkan rágcsálják a füvet. Erőt gyűjtenek, szőrbundát sűrítenek magukra a tél közeledő foga ellen. Meglepetésemre a halastó körül kőépítményeket látok. Az új kerti stáció! Hogy a lelkigyakorlatoz ók mozogjanak is, a stációk a ház tövében kezdődnek. Egy kis ösvény átvezeti láncukat a fás dombon, megkerüli a gyümölcsöst. Végigsétál a szélesebb úton és a halastó mögött, a ház tövében pihen meg. Csak az építmények állnak, a stációképeket most öntik valahol Nyugat-Németországban. Találomra követem az üres oszlopok sorát.- Ez a negyedik stáció - gondolom. Krisztust halálra ítélik, vállára veszi a keresztet, elesik vele, Anyjával találkozik. Igen, ez a negyedik. Kép nincs előttem, hogy gondolataimat hozzá rögzítsem, magam formálom meg azt. Hét éves lehettem, akkor is nyár vége felé járt az idő. A nyár elejénbodzasípot készítettünk, a derekán vízipuskát bodzafából. Nyár vége felé somfát vágtunk íjnak, nádat nyílnak. Ott ballagtunk az országút porát verve az Öregutcán. Az artézi kút vályújában megmostuk a lábunkat és jót húztunk a cső friss vizéből. Letértünk az országúiról is, a bolgárkertek felé szaporáztuk lépteinket. Máskor talán gombostűi; tettünk volna a sínekre és megvártuk volna, míg azt a vonat karddá élesíti. Ma siettünk. íjunk készen volt, a somfa meghajlítva, feszesen tartotta az ideget, - a "dunsztos" - spárgát. Csak nyílvessző hiányzott. Még a gőzmalomnál sem álltunk meg csodálni s dohogást, az őrletést. A Koppány vize errefelé gyakran kiönt. Ha vissza is húzódott a víz ilyenkor nyáron, árterületén magas száron hajladozik a nád. Ház-zsuppolásra használják a szegényebbek. Mi leléptünk a dűlőútról és két pajtásommal együtt szemezgettük a vékony, szép szál nádakat. A másik kettőnek bicskája is van, nekem még nincs. Azok
