A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

46

Isten megőrizte az övét. A templomban soha erőszakos kéz kárt nem tett, az ő házában sem.

Messziről nem látszott rajta, hogy valami szent ember. Ez már úgy van az igazibb fajta szentekkel. Egyszerű, de tiszta háziszőttes ingje és nadrágja alatt feszültek a kemény izmok, amint abúzátemel- gette nagy' favillájával. Nem hagyta abba a munkát, biztattam, csak dolgozzon. Fia és leányai egyszerű parasztruhában, értelmes, tiszta és nyugodt arccal dolgoztak körülötte.

Másnap reggel vissza akartam menni a falumba. De hajnalban valakikérte, hogyne menjek, mert baj van. Sovány, jól öltözött fiatalember volt, hatalmas batyut tett le az ajtóm előtt. Menekült. A tegnap lövöldöző japánok errefelé tartanak, mondta. Ha Istent ismerek, ne hagyjam el a falut. A japánokkal beszélhetek. Misszionáriusba nem szúrnak bajonettet. Eszembe jutott három kanadai rendtársam, akikközül az egyik pekingi nyelvtanulásom idején a szomszédom volt. Nos, a három rendtársba golyót eresztettek a japánok. Ott pihennek most csendesen missziós-állomásuk hálószobája alatt, a földben. Megkínzott, megcsúfolt testük nyugalomban egészen a föltámadás napjáig.

A falu szélén menekülők raja húzódott át. Állatok, kocsik, gyalo- godok. Bömbölő, fáradt gyerekek, elkötött lábukon tipegő félkopasz asszonyok, kemény arcú, sötét tekintetű férfiak és könnyű mozgású fiatalemberek. Anyák futás közben szoptatva mellükön csüngő kisbabáikat.

Az én falum is szedelőzködött. Először a gazdák kocsira hányt holmival, aztán a háznép főzőedényekkel, kis zacskókban liszttel. Mire kivilágosodott, a fél falu eltűnt. A földeken maradnak és ott laknak napokon át, ha úgy hozza a körülmény. Megszokták. Sok helyen hetente háromszor is futnak. A japánok elől életet, a gerillák elől élelmet mentenek.

A rémhír tévedés volt, mint annyiszor. A japánok visszahúzódtak sáncaik mögé. Nem volt rám szükség. Talán a másik faluban.

Mikor odaértem, már vártak rám. Három fiatal suhanc. Bejöttek szobámba, vizsgáló szemekkel mérték a szobát, az asztalt, engem. Leültettem őket, cigarettát kínáltam. Chü-ből jöttek a komisszárius emberei. Adtam a tudatlant, nem is alap nélkül. Hadd beszéljenek. Elmondták, hogy ők egészen más valami, mint a hadsereg. A hadsereg harcol, ők szervezkednek, tanítják a népet. Propagandisták.