A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

47

Bejöttek megnézni, hogy vagyok. Barátságukról biztosítottak és meghívtak hozzájuk.

Háznépem figyelmeztetett, hogy fegyverestől ne, ezektől a "töltőtollasoktól" mindig féljek. Kémek, propagandisták. Vigyázni kell a beszédre. Ajánlották, hogy ha politikai felfogásomról tesznek kérdést, óvatos legyek.

Megfogadtam a tanácsot. Olyan buta arcot vágtam ettől kezdve akárhány propagandistával találkoztam, hogy magam is elképedtem tudatlanságomon. Kommunizmus? Jaj, nem tudok róla semmit, meséljenek, szeretnék tanulni. A központi kormány? Nem kaptam levelet, semmi kapcsolatom a másik oldallal. A világpolitika? Nem jön újság évek óta. Sajnos, nem tudok annyira olvasni, hogy legalább az ő szellemi termékeik tájékoztatnának. Egy ilyen külföldi tudatlannal mit kezdjen egy felvilágosodott kommunista.

Izgalmas napok.

Tientsinből visszajött a helyi lelkész. Otthon, a központban nagy mozgolódás fogadott. A misszió egy részét megszálló japán csapat parancsnoka jelentette a püspöknek, hogy köszönik a vendéglátást. Felsőbb parancsra más vidékre mennek.

Ha elfelejtettem volna mondani: a Misszió-várost nemcsak növendékek, misszionáriusok, munkások és apácák, de japánok is lakták. A kínai növendékek kertjét foglalták le már több év óta. A hosszú, földszintes házak sorait, mint egy száz szobát és a hatalmas konyhakertet, meg raktárakat. A kertben lóistállókat építettek. A falakra gépfegyver állásokat. Az épület egy részelőszerraktárnak, más része a legénység lakásának szolgált. Sokszor háborúban elfáradt csapatok pihentek meg a különálló kertben. Néha száz, néha ezer katona állomásozott itt.

A misszió elejétől kezdve rettenetes helyzetbe került. Komplikáltabb helyzetbe, mint a boxerlázadás idején. Akkor a jó erős és magas falakra a házi alkalmazottak és a vidékről besereglő keresztények férfi tagjai francia fegyverekkel álltak védelemreés a boxerek továbbvonultak, különösen, amikor a négy ágyúról is tudomást szereztek. Most másképpen volt. A japánok lakták a misszió egy részét. Gyűlöletes, félelmetes katonaság a kínai nép szemében. Igazságtalanul támadó és kegyetlenül vérengző katonák az egész világ előtt. Segítségül a kínai janicsárokat használták és ez, még jobban ijesztette a lakosságot. A japánok keveset értettek Kínához, nyelvéhez, szoká-