A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
32 Ragadjon ínyemhez a nyelvem, Ha rólad nem emlékezem, S Jeruzsálemet minden örömöm közt Legcsúcsra nem teszem! (137. Zsoltár.) De még más jó hatása is volt a nagy nemzeti szerencsétlenségnek. Jeruzsálem pusztulása megszüntette az Izrael törzsei közt dúló áldatlan viszálykodásokat és hiú versengést. A város eleste utánmár csak "lzrael"-ről tudnak a szent könyvek. Nem ez vagy az a törzs fog föltámadni: hanem Izrael "egész háza". Esebbenaz Izraelben a templom lesz majd a választott nép lelke, középpontja. A hitetlenek, a körülmetéletlenek nem léphetik át a templom küszöbét, sőt még az izraelitáktól is jóval nagyobb szentség és tisztaság kívántatik meg, mint a múltban. Mintha a próféta nem is annyira a templomról beszélne. Mintha a templom csak annak a lelki templomnak akarna a képe lenni, amely templommá Izraelnek kell átváltoznia, ha majd otthon lesznek újra fiai. A figyelem kezd a Messiásra terelődni. Még nem tudták pontosan, ki is O; csak beszélnek róla. Jeruzsálem neve is megváltozik, mondják a próféták; - "jávé lakik benne", így hívják majd a jövőben a szent várost. A nép még nem igen értette ezeket a jövendöléseket. Egész gondolatát lefoglalta a szabadulás reménye. S ez a remény nem is volt indokolatlan. Izaiás nemcsak a pusztulást jövendölte meg; arról is szólt, hogy hamarosan véget ér a babiloni fogság. Ebben bizakodtak most az elhurcolt zsidók. S hitükben nem csalaikoztak. Nabukodonozor halála után Babilon hamarosan közeledett a bukás felé. Észak-keleten új csillag jelent meg az égen: a fiatal perzsa birodalom, ereje teljes tudatában menetelt Bábel kapui irányában! Az elnyomott népek újra reménykedni kezdtek. A zsidók is érezték, hogy itt a szabadság órája. Cirus, a fölszabadítok királya, úgy szerepel ettől kezdve a Szentírásban, mint Isten fölkentje, a messiás (messiás annyit jelent, mint "fölkent"). Izrael számára csakugyan ő volt a gondviselés küldötte. 588-ban nyilvános levélben adja a zsidóknak tudtára, hogy szabad az út vissza Jeruzsálembe. Ezzel végétért a babiloni fogság... A prófétáknak ismét igazuk lett. Isten megtartotta ígéretét...
