A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

Béky Gellert S.J., Japán

29

a. aia&EíL

i. k*i Izrael végre is belátja, hogy saját maga volt a romlás igazi oka. Lassan kezdi látni az összefüggést a jelen pusztulás és a múltbűnei között.

A fogságból hazatéró' zsidók megértették a leckét: Ha még mi is tovább folytatjuk az atyák útját, vajon nem fogsz-e bennünket is kiirtani, hogy még hírmondó sem marad beló'lünk? Jávé, Izrael Istene, Te igazságos vagy! Lásd, már csak kicsi maradék vagyunk. íme, itt állunk előtted, bűneinkkel terhelten. Nem, így nem állhatunk meg színed előtt! (Ezdrás, 9. 14-15.)

Dicsőségünk semmivé lett; Am Te mindörökké uralkodsz, tró- nusod nemzedékről -nemzedékre áll. Hogy feledkezhetnél meg hát rólunk, s miért hagynál el bennünket? O! Jávé, vezess vissza minket; meg fogunk javulni, csak add vissza a régi napokat! (Jer. siralmai, 5. 19-22.)

Isten irgalma végtelen. Ezt Izrael is tudta. Es számít is erre az irgalomra. S Jávé nem tagadja meg önmagát: - Efraim! hogy is tudtam így cselekedni veled! ? Hogy is tudtalak eladni ellenségeidnek, Izrael? Nem! Többé nem pusztítalak el, mert én Isten vagyok s nem ember... nem szándékom téged megsemmisíteni... Igaz, most mint oroszlán bömböl az tír haragja, de annál gyorsabban futnak hozzá a gyermekek. Mint a madarak, repülnek feléje Egyiptomból (az oda menekült zsidók), s mint a galambok, hozzá szállnak Asszíriából. (Ózeás, 11. 8-12.)

Ezekiel prófétának látomásban mutatja meg Isten Izrael föltámadását: a próféta óriási csontmezőn találja magát. Emberfia, hiszed-e, hogy ezek a csontok életre kelnek? Mire Ezekiel: Te tudod Uramisten! Erre Isten megparancsolja neki, hogy keltse életre a csontokat. És íme; a próféta szavára mozogni kezd a csontmező; csont csonthoz simul, ízület, hús képződik a száraz csontokon. Csak