A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

20 vetésének, kiszáll a csónakból és elindul a város felé. Új tanítvá­nyai odahagyva mindent habozás nélkül nyomába szegó'dnek. Péter csak úgy félvállról, - mint aki igazán jelentéktelen dolgot intéz el - odaszól társainak: a halakat osszátok el magatok között, a bárkát pedig húzzátok partra, egyelőre nincs rá szükségem. - Jakab és Já­nos pedig megölelik atyjukat, az öreg Zebedeust s áldásával indulnak útra. Az öreg is hallotta meghívásukat, s mivel jól ismerte már a Mestert, aki egyébként rokona is volt, ellenkezés nélkül, sőt öröm­mel engedte el fiait. Azok boldogan sietnek Péter és András után, s csakhamar mind a négyen együtt mennek a Mesterrel __ IMÁDSÁG SZERETETÉRT (Teilhard de Chardin: Le Milieu Divin) "Istenem, add, hogy felismerjem másokban a Te arcvonásaidat... Te azt akarod, hogy az emberek között és közöttem megnyilatkozzék - - Eucharisztiád segítségével • az az alapvető vonzás, (melyet homályo­san éreznek mindazok, akik valamiképpen szeretnek), mely titokzato­san egy nagy Egységbe kapcsolja az értelmes teremtményeket, eggyé olvasztjaőket Benned, Jézus Krisztus. Ez a vonzás magasabbrendű, mint az egyszerű természetes rokonszenv... Te nem követelsz tőlem olyasodami lélektanilag lehetetlen lenne, • hiszen az emberek idegen és megszámlál hatatlan tömegében mindig egyetlen személyes Lényt, Tégedet kell szeretnem. Nem kötelezel arra, hogy képmutató legyek felebarátaim iránti sze- retetemben: hiszen szívem vonzalma csak testvéreim lényének mélyén, azok legszemélyesebb és legegyedibb valójában érhet el Téged: a Te Személyed képezi azok legszemélyesebb kincsét és szeretetem valóban a másikat keresi, amikor Téged keres túl az esetlegességeken. Nem, Te nem követelsz tőlünk semmi hamisat, semmi lehetetlent. Csu­pán arra ösztökélsz bennünket Kinyilatkoztatásod és Kegyelmed által, hogy öntudatra jusson bennünk az, ami leginkább emberi lényünkben. A.z emberiség aludt eddig (-alszik még-): kicsinyes, önző szerelmeinek szegényes örömeibe burkolózva, öntudatlanul. Valami végtelen lelki energia szunnyad az embermilliókban, mely csak akkor szabadul fel, ha szétfeszítjük önző kisvilágaink v á I a szf a I a i t, és elhagyva beszűkült látóhatárunkat, felemelkedünkaz egyetemes valóságok állan­dó és gyakorlati szemlélésére. Jézus, az emberi tevékenység Megváltó ja! Te adsz értelmet életünk­nek! kz emberiség szenvedésének Megváltója! Te adsz értéket az em­beri kínnak! Légy az emberi egység menedéke: késztess bennünket arra, hogy elhagyjuk kicsinyességeinket és Reád támaszkodva bátran kievez­zünk a Szeretet ismeretlen tengerére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom