A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
21 "Ne beszéljen nekem a vallásról. Én tisztességes ember vagyok, nagyon tisztességes. Nem gyilkoltam meg senkit, nem loptam, nem iszom. És sok emberen segítettem. Azt hiszem én sokkal jobb keresztény vagyok, mint sokan azok közül, akik mindig ott vannak vasárnap a templomban". Mindnyájan ismerünk valakit, aki így beszél. Az illető nagyon megelégedettönmagával. O rendben van. Neki nincs szüksége semmiféle vallásra, mert ő becsületes ember, és egyedül ez a fontos. De ami furcsa, kereszténynek nevezi magát, sőt jobb kereszténynek mint sok templombaj ár ó. Úgy látszik azt hiszi, hogy a "keresztény" cím mindenkit megillet, aki becsületes. De vizsgáljuk csak meg állításait. Először is, aligha hasonlíthatja magát össze a templombajár ókkal, azon egyszerű okból, hogy nem ismeri azokat. Legfeljebb csak néhányat ismer közülük - talán Mr. Z-t, aki szereti az it ókát, és Mrs. Y-t, aki szívesen pletykázik és füllenteni is szokott. Azután, nagy lelkesen elszámlálta azokat a bűnöket, amelyeket nem követett el, de nem is említette azokat, amelyeket gyakran elkövet, s sajnálattal hozzátehetjük, ugyancsak nagy élvezettel követi el őket. Igaz, senkit se gyilkolt meg. De miért is gyilkolt volna meg bárkit is? Hiszensohasem volt kísértése erre. Azt mondja, nem lopott. De hát miért lopna az, akinek jó jövedelme van? Honnan tudja azonban, mittett volna, ha nagyon nagy szüksége lett volna a pénzre, és sehonnan sem tudta volna azt előkeríteni, de itt egy kabát, néhány száz dollárral a zsebében, és senki sincs a közelben, aki meglátná őt? Mit tud ő Mr. B. helyzetéről, s arról, hogy miért lopott ő 200 dollárt? S mit tud Mr. B. lelkialkatáról, neveltetéséről, családi körülményeiről? Valószínűleg meg sem tudná mondani, mit tett volna ő Mr. B. helyzetében. Csak Isten tudja ezt. Ha ő keresztény lenne, tudná, hogy ő a legrosszabb ember, akit csakismer. Ugyanis csak saját magát ismeri igazán. És ha kereszténylenne, tudná, hogy Istennel való viszonya az első, s csak ezután jön az embertársaihoz való viszonya. Az azonban, aki igazán teljesíti a két főparancsból az elsőt - és szereti Istent - annak ugyanúgy teljesítenie kell a másodikat is, és szeretnie kell felebarátait is. Ha