A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
5 ő találja meg leginkább a szót. így buzdftgattuk egymást, mígnem a barlang elé értünk. Előbb messziről megkerültük a bejáratot és bekémleltünk, hogy mi is van odabenn.- Kis tűz égett abarlang közepén. Füstje lassan kígyózott ki a kürtőn. A barmoknak durván összetákolt jászolba rakott szalmán, pólyákba takarva, kedvesarcú gyermek feküdt. Fejénél 18-20 év körüli fiatalasszony térdelt és áhítattal nézte alvó gyermekét. A jászol lábánál erőstermetű, napbarnította arcú fiatalember állt botjára támaszkodva, s úgy látszott, mintha ő is imádkozna.- Boldogan szemléltük a kedves képet és óvatosan közelebb lopóz- tunk, vigyázva, nehogy valami reccsenő gallyra lépve felriasszuk a Kisdedet.- Várjunk egy kissé, ne zavarjuk meg őket, - suttogtam társaimnak. Azok némán bólintottak, s mindnyájan féltérdre ereszkedve gyönyörködtünk a nem mindennapos látványban.- Alig vártunk egy fertály órát, - ami nekünk néhány percnek tűnt csak fel - s a Kisded kinyitotta szemeit és édesanyjára mosolygott. A férfi is föléje hajolt s ők is egymásra mosolyogtak. Majd félrefordította fejét az aranyos apróság és kinézett a barlang nyílásán. A tűz kiverődő fénye megvilágította a mi alakunkat is, s így meglátott. De lehet, hogy még a teljes sötétben is észrevett volna. Felénk is kedvesen mosolygott, s kezével intett, mintha csak azt akarná mondani:- Jöjjetek beljebb! - Erre a fiatalasszony s a férfi is kinéztek a barlangnyíláson, hogy lássák, kit hívogat gyermekük. Mikor megláttak minket, még mindig féltérden állva, ők is barátságosan integettek:- Kerüljenek már beljebb! Egy szó nem jött ajkunkra, úgy megilletődtünk. Zavartan szorongattuk a kucsmát kezünkben, s bizonytalan léptekkel megindultunk befelé. Valahogy úgy éreztem magamat, mintha egy nagy király elé kellett volna járulnom kihallgatásra. Amikor megint a gyermekre esett a tekintetem, annak kedves, barátságos, hívogató mosolyára nyomban eltűnt minden bizonytalankodásom. Jóleső meleg töltötte el szívemet, mert ezekből a csillogó gyermekszemekből azt olvastam ki, hogy kis királyunk nagyon szeret minket. Odatérdeltünk mindhárman a jászol elé.
