A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

40 Bel sok ina i helyzetkép. - 19 45 - ---------- Cser László S.J. A beteg katona. A gyerekek először láttak életükben feszületet és szentképeket. Kíváncsian kérdeztek. Meséltem nekik Jézusról, Szúz Máriáról, el­mondtam a Szenvedés történetét és hogy ki is nekünk az Isten.Tág- ranyüt szemmel hallgatták és egészen odaszoktak hozzám. A lelkűk olyan volt, mint a vaj. Ha közbe nem jön valami, egy hét múlva azt hiszem, már együtt imádkoztunk volna. A vörös vezetőség észrevet­te a dolgot és szemmel tartották a gyermekeket. Akármilyen óvato­san sompolyogtak be, minduntalan lebbent a függöny és egy ápoló munkára parancsolta őket. Egy ideig még beszökdöstek hozzám, de végül is módját találták vezetőik, hogy elriasszák őket tőlem. Kép­zelem, miket mondhattak rólam! Az ápolónőket a kíváncsiság hozta. Közülük kettő nem látott még külföldi embert. A harmadik? A harmadik katolikus lány volt. Bor­zasztóan szégyellte magát. Köztudomású, hogy nemcsak a betegápo­lás, de a személyzet más irányú kiszolgálása is feladatuk. A keresz­tény lány azzal mentegette magát, hogy otthon nyomorban éltek. Nem mehetett férjhez és apja eladta a vörösöknek két zsák búzáért. Nem kételkedtem szavában, a nyomor minden bún melegágya. A másik két lány csúnya szájú és modorú volt. A legelemibb tisz­tesség érzés is kiveszett belőlük. Kínában az asszonyok, különösen férfiak előtt visszavonultak és szerények. Ezek! ? Amikor a beteg Szü atya is előtipegett és a faluból is ott volt néhány ember, a szá­juk olyan mocskosán kerepelt, hogy a falubeliek egyszerűen kihajtot­ták őket. Nem nézték jó szemmel, hogy a templom felé megyek, ahol most kórház volt. De a katonák, különösen a lábadozók unták magukat és szívesen elbeszélgettek. Napközben - hallatlan dolog - egy japán gyártmányú römmy kártyával szórakoztak, este meg egy rossz gra­mofont nyekergettek. Valami tiszteletteljes magatartás voltbennük irántam. Rossz órájukat, töltőtollukat, sőt pisztolyaikat hozzám hoz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom